Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Gergely András: A Batthyány-kormány időszaka a porosz diplomáciai jelentésekben III/575
A BATTHYÁNY-KORMÁNY A POROSZ DIPLOMÁCIAI JELENTÉSEKBEN 577 ka egészében megíratlan, forrásai kiadatlanok, a közép- és délkelet-európai összefüggések, kapcsolatok tisztázatlanok. A porosz — vagy inkább a német — kutatás részéről ennek a tartózkodásnak 1945-ig inkább politikai okai voltak.18 Pedig a forradalmon átment Poroszországban a diplomáciai hálózat, a Habsburg Birodalomhoz hasonlóan, „mint a kémény az összeomlott épületből"19 , ugyancsak a helyén maradt, s változatlan személyi összetétellel konzervatív értelemben jól teljesített. A harminckét porosz követség (nagykövetségük nem volt) és a számos önálló konzulátus folyvást működött. Mégis, a kutatás számára kényes pontnak bizonyult, hogy a német egységgel a hivatalos porosz politikában ismeretesen 1848-49-ben nem nagyon tudtak mit kezdeni (először együttműködni próbáltak a frankfurti nemzetgyűléssel, majd szembefordultak vele, végül saját koncepciót dolgoztak ki, de kudarcot vallottak), s ezt a Poroszország hivatását a nemzeti egység egyenes vonalú kiteljesítésében látó „borussziánus" történetírás nem tudta történelemképébe beilleszteni.20 A másik ok — legalábbis 1918-ig — a dinasztikus szempont lehetett. IV Frigyes Vilmos porosz király bizonytalankodása, előbb-utóbb felülkerekedő merev konzervativizmusa, igazodása sógorának, I. Miklós orosz cárnak a tanácsaihoz nem vált éppen a Hohenzollern-dinasztia dicsőségére. 1945 után pedig a források megközelítése vált előbb lehetetlenné, majd nehézkessé. Az anyag egy része amerikai, másik része szovjet katonai kézbe került. Az előbbi rész visszakerült (Nyugat-) Berlin-Dahlembe, a Geheimes Staatsarchiv-ba, vagyis a titkos állami levéltárba, amely nevével ellentétben azóta már nem az államhoz, hanem a Stiftung Preußischer Kulturbesitz-hez, a porosz kultúrhagyaték alapítványához tartozik. A levéltári anyag másik, nagyobbik része az NDK-ban, Merseburgban nyert elhelyezést, itt több magyar kutató is betekintett az anyagokba. - Az újraegyesítés után, az 1990-es években mindent visszavittek eredeti helyére, Berlin-Dahlembe. Tekintettel arra, hogy az összetartozó aktákat/iratokat már egykorúan csomónként összevarrták (mint Magyarországon 1950 után a titkosszolgálatiakat), az állagok újraegyesítése nagyobb veszteségek nélkül, sikerrel végbement. Az eligazodást helyben a követségek mintegy ötven-, és a külügyminisztérium mintegy húsz kötetes repertóriuma segíti.21 18 Az 1920-as években jelentették meg a Die große Politik der europäischen Kabinette 1871-1914. c. hatalmas, ötvenkötetes iratsorozatot, elsősorban német levéltári anyag alapján. Az 1930-as évek nagy vállalkozása pedig a Die auswärtige Politik Preußens 1858-1871. volt, ennek 1945-ig tíz kötete jelent meg. 19 Hajnal István kifejezése: i. m. (1987) 44. 20 A porosz 1848-as külügyi források első tanulmányozói a 20. század elején: Heinrich Treitschke és Friedrich Meinecke. - Egyikük sem köthető közvetlenül a borussziánus hagyományhoz. A két világháború között főként liberális és szociáldemokrata hátterű német történészek kutattak az anyagban, akik közül nagyszabású szintézisével Veit Valentin emelendő ki: Veit Valentin: Geschichte der deutschen Revolution von 1848-1849. I—II. Berlin, 1930., Köm 19702. (Sem Németországban, sem Ausztriában nem övezte 1848-at nemzeti konszenzus, a hagyományt ezekben az országokban elsősorban a szociáldemokrácia ápolta.) 21 A pétervári és a drezdai követség anyagairól jelent meg csupán ismertetés: Joachim Lehmann: Die politischen Berichte der preussischen Gesandschaft Petersburg 1815-1867 und ihre Erschliessung. Archivmitteilungen, 1986. (36) 18-28.; Paul Marcus: Die Preussische Gesandschaft Dresden im 19. und 20. Jahrhundert und ihre Überlieferung im Geheimen Staatsarchiv Preussischer Kulturbesitz. Archivalische Zeitschrift, 1998. (81) 112-137.
