Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557
574 VELKEY FERENC Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy sokkal bonyolultabb és személyesebb volt az ő viszonyuk, hogysem Széchenyi megengedhette volna magának, hogy a nyilvánosságnak ezeken a színterein bírálja. S amíg ő, az összetettebb főnemes/polgár/értelmiségi identitása nyomán tőle eredendően távol álló szerepekbe is belekényszerült — ahogyan Kossuth találóan megfogalmazta: Journalistává lett mérgében" —, addig Batthyány nem lépett (talán szándéka, nyelvkészsége, habitusa, mágnás öntudata stb.) miatt erre az útra.50 Egy nyilvános (negatív) megnevezéssel, Batthyány társadalmi presztízse, és nagyúri öntudata miatt, valószínűleg a „végső szakítást" is előidézhette volna közöttük. Ezt pedig Széchenyi nyílván nem kockáztatta, még olyan indulatos pillanatában sem, mint amikor Wenckheim Bélával beszélgetett. A szavak „benn maradtak" - és így Széchenyi csak különleges magán-szövegeiben küszködött tovább Batthyány Lajossal. BATTHYÁNY FROM THE POINT OF VIEW OF SZÉCHENYI by Ferenc Velkey (Summary) The texts written by Széchenyi have traditionally played an important role in the interpretation of the career of Lajos Batthyány in the Reform Era. The main reason is that the literary production of Batthyány from the period before 1848 is fairly mince, and, consequently, writings about or concerning him, such as secret police reports, memoirs, contemporary letters, grew in importance from the historian's point of view. Prime importance is thus attributed to the diaries of Széchenyi, for they offer an exceptionally vivid picture of the leader of the opposition through the description of their socio-political public appearances, disputes and even quarrels. In the present study we tried to establish the character of the material left to us by Széchenyi, and in particular to explain why Széchenyi failed to express publicly his opinion about Batthyány the politician, despite the latter's being the head of the reform opposition which the former attacked constantly in his articles. We came to the conclusion that it was partly explained by Széchenyi's „self-censure", and partly by the fact that Batthyány was unwilling to engage in literary polemics. But it was before all their special relationship, political, social and private at the same time, which prevented Széchenyi from exposing their conflicts to the public. Through the interpretation of a given detail of the diaries (4th February 1844: „O wie isoliert! Luis B. wird noch eine grosse Rolle spielen!") and its multiple contextualisation we intended to emphasise the fact that in preparing a Batthyány portrait the literary legacy of Széchenyi should be used with constant reference to its „specific" nature. 50 Kossuth Lajos levele Wesselényi Miklósnak 1842. dec. 26-án. In: Ferenczi Zoltán: Széchenyi és Kossuth írói harcza. Új Magyar Szemle, 1900. 386.
