Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Velkey Ferenc: Batthyány Lajos Széchenyi látószögében (I. Közelítések) III/557
BATTHYÁNY LAJOS SZÉCHENYI LÁTÓSZÖGÉBEN 565 róla szóló, vagy vele kapcsolatos levelei, a titkosrendőri jelentések, a Széchenyi-források, a koncepcióját kifejező (más tollából származó) cikkek, az őt jellemző memoár- vagy naplórészletek és egyesületi dokumentumok szólnak. Ezek „feldolgozottsági aránya" igen magas lehet, és úgy érezzük, hogy a múlt század politika- és eszmetörténeti irodalma, illetve az utóbbi huszonöt év Batthyány-irodalma nyomán nagyjából kialakult egy elfogadott/ható reformkori Batthyány-kép.19 A feladatok immár a részletekben vagy az árnyalatokban rejlenek, és ezért tartjuk különösen fontosnak — és immár aktuálisnak —, hogy az egyik legfontosabb forrásbázist a „sajátszerűségének" figyelembevételével építsük be (használjuk fel) valamely Széchenyi/Batthyány- vagy Batthyány-történethez. A Széchenyi-irodalom elsősorban a kapcsolat jelentőségéhez illeszkedő önálló elemzéssel maradt adós. Hiszen a két világháború közötti összegyűjtői és feldolgozói a nagy Széchenyi levéltári/kézirattári állagoknak már felismerték a téma jelentőségét. Bártfai Szabó László monográfiájában nem „mellőzte" Batthyányi, és legalább a kronológiailag fontos helyeken szerepeltette.20 Viszota Gyula pedig a Kossuth téma összefüggésében foglalkozott vele bőven bevezetőiben és tanulmányaiban. A rendkívül alapos Széchenyi-kutató azonban hőse állításait normaszövegnek tekintette, úgyhogy vizsgálat tárgyává sosem az állítást magát, hanem mindig csak a kapcsolódó helyzetet tette. Batthyány úgy jelent meg munkáiban, ahogyan a Széchenyi naplóbejegyzések (vagy másoknak a véleményei) rögzítették. Az ekkori kutatások hatására került a Széchenyi-Batthyány viszony egyértelműen és szinte kizárólagosan a Széchenyi-Kossuth vita összefüggésmezőjébe.21 Természetesen kínálkozott ez az értelmezési keret, mert Széchenyinek a Batthyányra irányuló figyelme 1841-42-ben (a vita kibontakozásakor), és 1847 utolsó harmadában (Kossuth pesti követjelöltsége idejében) volt a legintenzívebb. A kialakított kép azonban egyáltalán nem fedi kapcsolatuk dinamikáját, mert Batthyány állásfoglalásait a Széchenyi és Kossuth közötti személyes választás megnyilvánulásaként kezeli. Tegyük hozzá, hogy csolatrendszerének a feltárást, újabb adalékot szolgáltatva Batthyány Lajos 1848 előtti hatalmi-politikai tájékozódásának értelmezéséhez. Deák Ágnes: Batthyány Lajos és az ausztriai rendekkel való együttműködési kísérlet (1847). In: Magyarhontól az Újvilágig. Emlékkönyv Urbán Aladár ötvenéves tanári jubileumára. Szerk.: Erdődy Gábor és Herrmann Róbert. Bp., 2002. 19 Reprezentatív lista összeállítása helyett itt két összefoglalás nagyjából arányos irodalomjegyzékéhez utaljuk az olvasót, mely a szerző értékítéletének megfelelően hierarchizálja (szelektálja) a múlt század vonatkozó szakirodalmát: Magyarország története a 19. században. Szerk.: Gergely András. Osiris Kiadó. Bp., 2003. Csorba László - Velkey Ferenc: Reform és forradalom (1790-1848). Csokonai Kiadó. Történelmi Kézikönyvtár. Debrecen, 1998.; A reformkori Batthyány-kép arányos formálódásához nagyban hozzájárult a miniszterelnök 48-as tevékenységének korszerű feldolgozása. A szerző munkái közül most csak ezt az egyet kiemelve: Urbán Aladár: Batthyány Lajos miniszterelnöksége. Bp., 1986.; Az eddigieken kívül a szűken vett Batthyány-irodalomból: Spira György: Batthyány Lajos. In: Uő.: Négy magyar sors. Bp., 1983. 33-50., Szabó Géza: Batthyány Lajos pályája a forradalomig. Acta Academiae Paedagogicae Nyiregyháziensis. Nyíregyháza, 1985. 85-99. 20 Bártfai Szabó László: Gróf Széchenyi István. In: Uő.: A sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi család története. III. köt. 1820-1920. Bp., 1926. 113-475. 21 Viszota Gy., 1927., 63-70., 92-96., 116-126.; Viszota Gy., 1930. ismétlődően kb. 50 szöveghelyen. 111. külön tanulmányokban: Viszota Gyula: A Kelet Népe történetéhez. Budapesti Szemle., 1903. 161-188. és Viszota Gyula.: Széchenyi István politikája 1842-45-ben. Budapesti Szemle., 1904. 361-387.; Ferenczi Zoltán: Bevezetés. In: Gróf Széchenyi István A Kelet Népe. (SzIÖM 5.) Szerk., bev.: Ferenczi Zoltán. Bp., 1925.
