Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Molnár András: Batthyány Lajos gróf és Deák Ferenc kapcsolata a reformkorban III/533
540 MOLNÁR ANDRÁS A kormányzat a diéta berekesztése után Kossuth Lajos, az országgyűlési ifjak, valamint több megyei ellenzéki vezető perbefogásával általánossá tette terrorpolitikáját, annak érdekében, hogy megfélemlítse az egész oppozíciót, elhallgattassa a bíráló hangokat, és megakadályozza a liberális eszmék terjedését.29 Valószínűleg a kormány önkénye, a szólásszabadság sorozatos sérelme adhatta meg a döntő lökést Batthyány Lajos gróf közéleti szerepvállalásához és az országgyűlésen való ellenzéki fellépéséhez is; legalábbis első, 1839/1840-ben tett politikai megnyilatkozásai erre engednek következtetni.30 Közismert, hogy az alaptalan vádak és törvénytelen perbefogások elleni, 1836 és 1839 közötti országos méretű tiltakozás egyik vezéregyénisége — a Wesselényi védelmében közvetlenül is részt vállaló — Deák Ferenc volt. Miután a vármegyék tiltakozó feliratai és tárgyalási kezdeményezései sorra eredménytelennek bizonyultak, a Deák vezette ellenzék felismerte, hogy a kormányzat csak az országgyűlésen, összehangolt taktikával, mégpedig az újonc- és adómegajánlás fegyverével kényszeríthető meghátrálásra. Ennek érdekében azt tervezték, hogy a szólásszabadságon esett sérelmek orvoslása előtt semmiről nem tárgyalnak, így az adó- és újoncmegajánlást kérő királyi előterjesztéssel sem foglalkoznak. A kormányzat azonban igyekezett keresztülhúzni az ellenzék számításait, és a követválasztások, valamint a készülő követutasítások befolyásolásával elérte, hogy mindössze 19 megye foglalja utasításba a szólásszabadság sérelmét, és közülük Deák megyéjével, Zalával együtt is csupán hat tekintse a sérelem orvoslását minden másnál fontosabbnak. Az ellenzék számára kedvezőtlennek ígérkező erőviszonyokat azonban sikerült az 1839. június 2-ára összehívott diéta elején megfordítani, mivel a kormány eltiltotta az országgyűlésen való megjelenéstől a megyegyűlési beszéde miatt perbe fogott pesti követet, Ráday Gedeont, Deák pedig a képviseleti rendszer sérelmének minősítette a kormány eljárását, és az újabb sérelembe kapaszkodva kísérelte meg összefogni a követutasítások által megosztott ellenzéket. Rögtön a diéta kezdetekor azt javasolta, hogy jelentsék be felirat útján, miszerint az alsótábla addig nem kezd semmilyen tárgyalásba, míg Ráday sérelmét nem orvosolják. Az alsótábla elfogadta, és feliratban terjesztette a főrendek elé Deák indítványát.31 A pozsonyi országgyűlésre szinte teljesen ismeretlenül érkező, ám a császári titkosrendőrség által rövid időn belül, már 1839 júniusának közepén a szerveződő főrendi ellenzék vezérének tekintett Batthyány Lajos gróf első, június 20-i országgyűlési felszólalásában szintén sérelemnek nyilvánította a Ráday-ügyet, és irányt mutatva a mágnásoppozíciónak, az alsótábla feliratának pártolására szólította fel 29 Pajkossy Gábor: Kossuth és a kormányzati „terrorismus" politikája 1835-1839. In: Századok 1994. 5. sz. 809-817. 30 Urbán Aladár: Batthyány Lajos (1807-1849). In: Nagy képes millenniumi arcképcsarnok. 100 portré a magyar történelemből. (Szerk. Rácz Árpád) Bp., 2000. 200. 31 Ferenczi Zoltán 1904. 1. köt. 251-258., Erdmann Gyula: A Ráday-ügy, 1839. In: Levéltári Közlemények 2002. 1-2. sz. 33-48., Erdmann Gyula: Deák az 1839-1840. évi országgyűlésen. In: Zala követe, Pest képviselője (a továbbiakban: Erdmann Gyula 2004.) 38-58., Pajkossy Gábor: A kormányzati „terrorizmus" politikája és az 1839-1840. évi országgyűlés. In: Történelmi Szemle 2006. 1-2. sz. (a továbbiakban: Pajkossy Gábor 2006.) 25-29.
