Századok – 2007
TÖRTÉNETI IRODALOM - Paulinyi Oszkár: Gazdag föld - szegény ország. Tanulmányok a magyarországi bányaművelés múltjából (Ism.: Szemán Attila) II/529
TÖRTÉNETI IRODALOM 529 készítése 1962-től a Pénzügyminisztériumtól a Norvég Nemzeti Bankhoz került át, mely 1968-tól egy állandó bizottságot működtet a pénzveretek és az érmek készítése ügyében. E bizottságnak helyettesítő tagjai között magyar szakembereket is találhatunk, így Biró-Sey Katalint (1992 és 2001 között) és Lisztes Istvánt (2004-től). L. Kovásznai Viktória tanulmányának címében (Vert érmek a magyar éremművészetben 1896 és 1938 között) megjelenő korszakhatárok a magyar éremművészet egy-egy fontos dátumához kapcsolódik. 1896 a millenniumi érempályázat éve, 1938 után pedig a vert érem a magyar éremművészetben szinte megszűnt. A 20. századi vert érmek első korszaka 1914-ig tartott, melyet követően a vert érmek száma lecsökkent, és jellegük is megváltozott. A szerző cikkében az e technológiával készült érmeket vizsgálja, mely vizsgálat kiterjed a plakettek formájára, anyagára, képi ábrázolására. Garami Erika dolgozata (Művészet a magyar emlékpénzeken) a magyar emlékpénzeken megjelenő művészi témák ábrázolásait vizsgálja. E témák között megtaláljuk a zenét, az irodalmat, a képzőművészetet, az építészetet, az előadóművészeteket és a népművészetet is. Az ábrák e művészi ágak egy-egy jeles képviselőjét, vagy annak ismert alkotását jelenítik meg. Mindezek Magyarországon egy kivételtől, a 2000-ben a Millennium alkalmából megjelent 2000 forintos emlékbankjegytől eltekintve vert érme formájában kerültek kibocsátásra. Tóth Csaba tanulmánya (Adatok a Niklovits-éremgyűjtemény történetéhez) a magyar éremgyűjtés történetéhez szolgál adalékokkal, amikor a 20. század legnagyobb magángyűjteményéhez és létrehozójának munkásságával kapcsolatosan tár fel adatokat. Niklovits Károly Zoltán a 20. század elején hozta létre éremgyűjteményét (40 192 db), mely antik, magyar, erdélyi és külföldi érmék mellett emlékérmeket is tartalmazott. A gyűjtemény Niklovits halála után a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába került. A szerző arra a kérdésre próbál a források alapján választ találni, hogy sikerült Niklovitsnak e hatalmas gyűjteményt létrehoznia. A gyűjtő elsősorban nem egyedi vásárlásoknak köszönhette gyűjteménye gyors gyarapodását — bár ez is szép számmal kimutatható a forrásokból —, a főszerep ebben éremgyűjtemények egészben vagy részben történő megvételének jutott. Ezek közül a szerző a Nuber- és a Schulek-gyűjteményre vonatkozó adatokat ismerteti részletesen. Mint az ismertetésből is kitűnik, a tanulmánykötet a numizmatika különböző területeit, illetve a gazdaságtörténet több korszakát öleli fel. Egy-egy tanulmány nemcsak a numizmatikusok, hanem a régészek és a történészek érdeklődésére is számot tarthat. A recenzens nem tekintette feladatának, hogy az egyes cikkek következtetéseivel kapcsolatos fenntartásait — ha voltak ilyenek egyáltalán — érzékeltesse, de nem háríthatja el magától a kötet szerkezetére vonatkozó kritikai észrevételei közreadásának kötelezettségét. Mindenekelőtt zavarónak tartja a kötet többnyelvűségét, bár tisztában van azzal, hogy a régészettudományi és a numizmatikai irodalomban ez bevett szokásnak számít. Ha azonban a szerkesztők a többnyelvűség mellett döntöttek, akkor érthetetlen, hogy miért csak a magyar nyelvű cikkeket követi — német vagy angol nyelvű — tartalmi összefoglaló, az idegen nyelvűek esetében miért nem kapnak hasonló segítséget az adott nyelvet nem (vagy nem eléggé) ismerők. Ugyancsak furcsa az egymást követő tanulmányok rendjének kialakítása a kötetben, hiszen sem tematikus csoportosítás, sem a szerzők ábécé rendbe sorolása nem figyelhető meg, meglehet, a tanulmányok beérkezési ideje szabta meg a sorrendet. Mindezen, a kötet szerkesztésére vonatkozó — szubjektív — kritikai megjegyzések semmit sem vonnak le a tanulmányok értékéből. Weisz Boglárka Paulinyi Oszkár GAZDAG FÖLD - SZEGÉNY ORSZÁG Tanulmányok a magyarországi bányaművelés múltjából Szerk. Búza János és Draskóczy István Gazdaság- és Társadalomtudományi Kötetek 3. Budapest 2005. 427 o. Régi adóssága volt a szakmának Paulinyi Oszkár válogatott tanulmányainak egy kötetes kiadása. Nem lehet kétséges, hogy az életmű ismerői valamennyien egyetértenek ebben. Az a
