Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - In memoriam Ludovici Huszár. (Ism.: Weisz Boglárka) II/523

TÖRTÉNETI IRODALOM 525 Torbágyi Melinda az ismert 18 db „eraviszkusz" quinárt elemzi tanulmányában („Eraviszkusz" quinar), melyek négy csoportra oszthatók a hátlapon és az előlapon található rajzolatok alapján. Az érmekhez sem a római quinárok, sem a dénárok között nem talált a szerző egyértelmű előképet. Rodolfo Martini írásában (BANNAF: Bilanciaio o cambiavalute del I secolo d.C. in Moesia) a Pannonia-Moesia területéről származó ellenjegyzett római császári pénzek közül három olyan érmét vesz vizsgálat alá, melyen a BANNAF ellenjegyzés — melynek értelmezése már önmagában nehézségekbe ütközik — található. Véleménye szerint a BANNAF inkább vonatkozik a mérlegkészítőre, mint a pénzváltóra. Gedai István dolgozata (Egy pénzverési adat Salamon király (1063-1074) korából) Jehuda há-Kóhen mainzi rabbi azon ítéletét veszi vizsgálat alá, mely a magyar pénzverési, pénzügyi adminisztrációval is összefüggésbe hozható. Véleménye szerint a forrás alapján Salamon király felesége, Judit királyné adott engedélyt Simonnak, hogy ezüstjét pénzzé verethesse. Ugyanakkor megállapíthatónak ítéli, hogy a magánosok nemesfémének pénzzé verése Magyarországon — ezen eset ellenére — nem volt gyakorlat. Tuukka Talvio tanulmányában (Hungarian coins in Finnish eleventh-century finds) all. századra datálható finnországi leletekben található magyar érméket veszi sorra. Helsinkiben, a Nemzeti Múzeumban három magyar típusú pénz (I. András pénze, 2 db I. István érmének az utánverete) található, amelyeket Finnországban (Lieto, Hollola) találtak. A leletek terminus post quemje 1060 vagy 1050 körül határozható meg. Emellett számba vesz még egy Orseolo Péter nevéhez köthető érmét is, amely a Lietohoz közeli Nousiainennél talált lelethez tartozik. Ezeken felül a Ladoga-tó melletti Kurkijokinál — az egykori Finn Karéliában — is találtak I. István érmét, amely a Vyborgi Múzeum gyűjteményében található. Orosz Karélia északi részéből a Vikhjamsk-leletben 27 magyar pénz található (13 db I. István, 1 db Sámuel, 13 db I. András, a többi nem részletezett utánzat). Finnországban 1050 után a pénzek behozatala csökkent, ez a magyarázata annak, miért van olyan kevés magyar érme Finnországban. Jarmila Hásková írása (Records of historic events on Denarius coins from Bohemia) azokra a 12. századi cseh dénárokra összpontosít, melyeken a képi ábrázolás egy-egy történeti eseményhez kapcsolódott. Elsőként két, I. Vladiszláv nevéhez köthető, 1120 után készült érmét elemez részletesebben. Az egyik érme előlapján egy lovas alak látható maga előtt tartva egy női figurát. Véleménye szerint az ábra I. Vladiszláv lányának, Svatavanak Bogen Frederickel kötött házasságához kapcsolódik. A másik dénár előlapján egy férfi látható, aki összekulcsolt kézzel fekszik egy ágyon, és előtte angyal áll. A szerző az elemzést követően arra a megállapításra jut, hogy az érme I. Vladiszláv hosszú betegségét, haláltusáját ábrázolták ezen az érmén. Ezen utóbbi érméhez köthető II. Vladiszláv egy érméje, melynek előlapján szintén egy alak fekszik egy ágyon, akinek egy (kicsi) angyal felhőből kiemelkedve felemelt kézzel átad egy „üzenetet". Itt az ágyon fekvő figura azonban nem egy férfi, hanem egy női alak, akit a szerző II. Vladiszláv feleségével, Judittal azonosított. Szerinte az ábrázolás itt nem egy betegséget, vagy a halál közelségét fejezte ki, sokkal inkább Isten „belső hangjának" kifejezése azon felséghez, akinek nevéhez köthető az első kőhíd kivitelezése a Vlatava folyón, illetve egy benedekrendi apácakolostor alapítása Teplice városában. Niklot Klüßendorf tanulmánya (Vom Münzbild zur Grossplastik die heilige Elisabeth am Rathaus zu Marburg) bemutatja, hogy Szent Erzsébetnek, II. András lányának a képmása vagy a személyére utaló felirat a hesseni tartományok éremverésében kimutatható a késő középkortól a reformációig. A marburgi városháza lépcsőtornyának főbejárata felett található egy dombormű, mely Szent Erzsébetet ábrázolja, amint maga előtt a fejedelmek címerét fogja, bal kezében egy templomot tartva. Ugyanakkor az alkotás jobb felső sarkában utalás történik a szent magyarországi eredetére is. A munkát Ludwig Juppe készítette és Johann von der Leyten festette. Ezen ábrázolás, és korának éremábrázolása között nagy hasonlóság fedezhető fel. A szerző szerint a szobrásznak a mintát nem az 1502. évi érmereformhoz kapcsolódó veretek szolgáltatták, hanem az 1510. és 1511. évi Albus, valamint az 1513. évi Vi Albus. Ez egyrészt a címer új felosztásával, másrészt a szent bal kezében tartott templommal igazolható. E veretek pedig ahhoz a Fülöp tartománygrófhoz köthetők, aki 1539-ben a marburgi templomból eltávolítatta Erzsébet relikviáit, így akarva véget vetni a szent tiszteletének. Ivan Mirnik dolgozata (Forgeries of hungarian coins in the Zagreb Archaeological Museum Numismatic Collection) elsőként bemutatja a pénzhamisítás különböző fajtáit, mely közé az uralkodók, állam stb. által veretett utánzatokat, és a valódi hamisítványokat sorolja. A történelmi