Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Thomae archidiaconi Spalatensis. Historia Salonitanorum atque Spalatinorum pontificum. Archdeacon Thomas of Split, History of the Bishops of Salona and Split (Ism.: Veszprémy László) II/520

520 TÖRTÉNETI IRODALOM THOMAE ARCHIDIACONI SPALATENSIS História Salonitanorum atque Spalatinorum pontificum. Archdeacon Thomas of Split, History of the Bishops of Salona and Split (Central European Medieval Texts, vol. 4. General editors: János M. Bak, Urszula Borkowska, Giles Constable, Gerhard Jaritz, Gábor Klaniczay. Series editor: Frank Schaer) Latin text by Olga Peric. Edited, translated and annotated by Damir Karbic, Mirjana Matijevic Sokol and James Ross Sweeney. Central European University Press, Budapest-New York 2006. 404 o. Jelen forráspublikáció a Közép-Európa Egyetem Középkortudományi tanszékéről elindított sorozat immár negyedik köteteként látott napvilágot, Kézai Simon krónikája, IV Károly életírása, Anonymus Gallus gesztája után, s a beharangozott következő, „Közép-európai szent királyok és püspökök életírásai" című kötet előtt. A kötet filozófiája és szerkezete a sorozat megszokott gyakorlatát követi: a mérvadó latin kiadást alapul véve hozza a latin szöveget (szövegvariánsok nélkül), az angol, jegyzetelt fordítást, bevezető tanulmánnyal, bibliográfiával és térképekkel, személy- és földrajzi névmutatóval, valamint a földrajzi nevek konkordanciájával. Ehhez talán nem lett volna haszontalan hozzáadni még a magyar és horvát királyok, valamint a spalatói főpapok listáját, megkönnyítendő a nem horvát és magyar olvasók dolgát. Tudjuk, hogy forrásunk szerzője Spalatói Tamás (más néven Thomas Spalatensis vagy Toma Archidakon) 1200/1201 körül született, s sírfelirata szerint május 8-án hunyt el 1268-ban. Szép életpályát futott be, közjegyző Spalatóban 1227-1232 között, 1230-tól a spalatói székeskáptalan archidiakónusa, s nem állt távol attól, hogy, miután a káptalan érsekké választotta 1244-ben, ténylegesen azzá is váljon. Mégis, az utókor elsősorban nagyszerű történeti műve, „A salonai és spalatói főpapok története" — latin címén: História Salonitanorum atque Spalatinorum pontificum — kapcsán emlékszik nevére, amelynek most már nem csak horvát, orosz, olasz, hanem teljes angol fordítása is olvasható. Tamás művét a halála előtti évtizedekben vetette pergamenre. Ebben a spalatói (Salona/Split) érsekség történetét a kezdetektől 1266-ig, Rogerius érsek haláláig követi nyomon. Az első 31 fejezetet a maga kora előtti időszakra szánja. Latin prózájának stílusát a Biblia, a rímes izidóri stílus jellemzi. A munka műfajából — gesta episcoporum — fakadóan alapvető célja a spalatói egyház jogainak igazolása, annak kimutatása, hogy az érsekség a közeli antik Salona utódának és örökösének tekinthető. A kortárs fejezetekben maga Tamás is színre lép az egyházi és politikai küzdelmek szereplőjeként, harmadik személyben, de — jól érzékelhetően — önigazoló szándékkal. Az ókori részek megírásához klasszikus és korai keresztény szerzőket használ fel, s idéz igen figyelemreméltó mennyiségben és igényességgel. Az általa idézett okleveles források, főleg a középkorra vonatkozóan, sokszor azóta elpusztult dokumentumok, de ha mégis fennmaradtak, igazolható Tamás megbízható idézési és átírási gyakorlata. A maga korára természetesen felértékelődik a szóbeli források jelentősége, s a legtöbb esetben nem is okozott nehézséget, hogy az események részvevőitől és szereplőitől közvetlenül jusson információkhoz. Ennek megfelelően különösen életszerű és megragadó — egyúttal forrásértékű — a negyedik és ötödik keresztes hadjáratról, benne II. András király 1217. évi spalatói tartózkodásáról szóló előadása. Jól ismert, sőt számos alkalommal magyar fordításban is olvasható volt a tatárjárásra vonatkozó terjedelmes betétje, ami mutatja, hogy a kortársak számára mennyire meghatározó és sokkoló élmény volt a tatárok pusztítása. Hasonlóképpen hiteles és érdekfeszítő, amikor a városállam belső hatalmi küzdelmeit írja le, bemutatja a pápasággal és a magyar királyi udvarral fenntartott kapcsolataikat, az egyházi szláv befolyásának növelésére tett kísérleteket. Ráadásul a fennmaradt spalatói kézirat függelékeként az úgynevezett Pacta conventa legrégibb szövegváltozata is előkerül. De itt olvashatunk Imre király és öccse, a későbbi II. András mesébe illő összecsapásáról, élvezhetjük Rogeriusról adott szép és részletes jellemzését, s szól arról is, hogy Ugrinus érsek (|1248) párizsi teológiai tanulmányai idején egy kommentárokkal és glosszákkal ellátott bibliát vásárolt magának. A kötetet a kiadótól megszokott gondos szerkesztési gyakorlat jellemzi: csak néhány — s egyébként sem túlságosan zavaró — sajtóhiba fedezhető fel (például a 282., 309., 321., 348. oldalakon), miként az is csupán apróság, hogy Kalocsa latin neve kimaradt a földrajzi konkordanciajegyzékből.