Századok – 2007

BESZÁMOLÓ - Solymosi László: Jelentés a magyar diplomatika helyzetéről. A 20. század mérlege és a 2005. évi állapot II/505

BESZÁMOLÓ 507 A diplomatikai kutatásnak fontos szerepe van a kormányzat- és intézménytörténeti munkákban, az írásbeliség és az intellektuális réteg vizsgálatában, valamint az eszmetörténeti tanulmányokban (arenga, narratio). A diplomatika kedvelt témája a sajátos magyar intézmény, a hiteleshelyek {lóca credibilia) működésének vizsgálata (vö. Lajos Bernát Kumorovitz - József Gerics - András Kubinyi - László Mezey: Historische Hilfswissenschaften und Verwaltungsgeschichte in Ungarn 1945-1964. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung 73. (1965) 382-398.). c) Diplomatika a kiadványokban Speciális, diplomatikai tárgyú folyóirat nincsen. A diplomatika más témájú tanulmányokkal, publikációkkal együtt van jelen a folyóiratokban, gyűjteményes kötetekben. Leginkább a történeti segédtudományokra szakosodott folyóiratokban, a Turulban (1893-1950, 1992-), a Levéltári Közleményekben (1923-) és a Levéltári Szemlében (1961-) kap helyet. De a Századok (1867-), Történelmi Szemle (1958-), Aetas (1985/1991-) történeti folyóiratban is számos diplomatikai tanulmány lát napvilágot. A diplomatika jelen van az egyetemek időszaki kiadványaiban — Acta Universitatis Debreceniensis, Acta Universitatis Szegediensis, Analecta Mediaevalia (PPKE), Annales universitatis scientiarum Budapestinensis de Rolando Eötvös nominatae (jelenleg szünetel), Specimina Nova (PTE), Studia Miskolcinensia — is. A gyűjteményes kötetek közül leginkább jeles történészek, levéltárosok tiszteletére készült emlékkönyvek tartalmaznak nagyobb számban diplomatikai tárgyú tanulmányokat. Az oklevéltárak kiadásában jelentős szerepet vállal a Magyar Országos Levéltár. Kiadványsorozatában (MOL Kiadványai II, Forráskiadványok) számos oklevéltár jelent meg. d) Számszerű mérleg A középkorkutató történészek csaknem mindegyike hasznosítja diplomatikai ismereteit munkásságában. Kifejezetten diplomatikai tárgyú tanulmányt közülük viszonylag kevesen írnak, oklevéltár összeállítására és kiadására még kevesebben vállalkoznak. A diplomatika három kiemelkedő személyisége (Fejérpataky, Szentpétery, Kumorovitz) mellett a 20. században számosan voltak, akik munkásságuk kisebb-nagyobb részével hozzájárultak a magyar diplomatika fejlődéséhez. Többségük már nem él. Közülük a következőket említjük meg: Bónis György (1914-1985), Eckhart Ferenc (1885-1957), Engel Pál (1938-2001), Erdélyi László (1868-1947), Fügedi Erik (1916-1992), Guoth Kálmán (1912-1949), Györfíy György (1917-2000), Hajnal István (1892-1956), Hóman Bálint (1885-1951), Istványi Géza (1913-1943), Karácsonyi János (1858-1929), Kristó Gyula (1939-2004), Kurcz Ágnes (1937-1976), Mályusz Elemér (1898-1989), Mezey László (1918-1984), Perényi József (1915-1981), Sörös Pongrác (1873-1919), Szakály Ferenc (1942-1999), Szilágyi Loránd