Századok – 2007
BESZÁMOLÓ - 825 éves a hiteleshelyi írásbeliség. Beszámoló a 2006. december 12-én Pécsett rendezett hiteleshely-történeti konferenciáról (Kondor Márta) II/502
504 BESZÁMOLÓ éppen a püspöki-káptalani székhely építészeti kialakításának változását. A jogügyletek elrendezéséhez nélkülözhetetlen világi jog megismerésének folyományaként a káptalan — amely amúgy sem volt soha arisztokratikus jellegű testület — világi centrummá vált, az egymástól legfeljebb egy napi járóföld távolságra fekvő hiteleshelyek rendszere pedig a magyar nyelvű, egyháztól független írásbeliség kialakulását fékező tényező lett. A hiteleshelyi működés kérdésének tanulmányozásától elválaszthatatlan az ez ügyben intézkedő uralkodói rendeletek elemzése. C. Tóth Norbert (Magyar Tudományos Akadémia-Szegedi Tudományegyetem-Magyar Országos Levéltár Medievisztikai Kutatócsoport) előadásában Luxemburgi Zsigmond elveszett, valószínűleg 1397. április-májusára datálandó hiteleshelyi rendeletének keletkezési körülményeit vizsgálta. Az okleveles adatok és a méltóságviselők itineráriumainak elemzése alapján nagy biztonsággal állítható, hogy e rendelet meghozásában a nagybírák ítélőmesterei vettek részt, azaz ők kezdeményezték a hiteleshelyi működéssel kapcsolatos szokásjog írásba foglalását, vélhetően ők fogalmazták, a király pedig szentesítette a ma teljes szövegében nem ismert iratot. A konferencia utolsó felszólalói öt hiteleshely késő középkori, illetve kora újkori tevékenységét elemezték. Dreska Gábor (Eötvös Loránd Tudományegyetem) a pannonhalmi konvent oklevélkiadási gyakorlatának másfél évszázadáról (1353-1500), míg Fedeles Tamás (Pécsi Tudományegyetem) a pécsi székeskáptalan 1353-1526 közötti időszakáról adott áttekintést. Vekov Károly (Babes.-Bolyai Tudományegyetem) a gyulafehérvári káptalan középkori történetének és az iratanyag sorsának összefoglalása után a hiteleshely 16. századi szekularizációjának folyamatát és annak következményeit mutatta be, Bilkei Irén (Zala Megyei Levéltár) pedig a zalai konventek (Zalavár és Kapornak) Mohács utáni fél évszázados (1526-1575) tevékenységének — mintegy 2500 oklevéllel és 4 kötetnyi jegyzőkönyvvel dokumentált — jellemzőiről beszélt. A tapasztalt történészek és fiatal kutatók által egyaránt megtisztelt egynapos pécsi találkozó Font Mártának a konferencia gazdag tematikáját és eredményeit méltató beszédével, valamint a szervezők, Bilkei Irén és Fedeles Tamás zárszavával ért véget. Reményeik szerint az elhangzott előadások a közeljövőben tanulmánykötet formájában is napvilágot látnak. A KONFERENCIÁN ELHANGZOTT ELŐADÁSOK Solymosi László: Egy évforduló ürügyén.*A hiteleshely fogalma és kialakulása Kőfalvi Tamás: A hiteleshelyi oklevelek forrástani jelentősége és sajátosságai Kurecskó Mihály: A nyitrai káptalan hiteleshelyi tevékenysége az Arpád-kor végén Kiss Gergely: A székesfehérvári káptalan hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig Körmendi Tamás: A jászói konvent hiteleshelyi tevékenysége 1353-ig Koszta László: Káptalanok és kanonokok a 13-14. században. (A hiteleshely intézménye és személyi háttere) C. Tóth Norbert: Zsigmond király elveszett rendelete a hiteleshelyekről.
