Századok – 2007
VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471
492 VITA Nézeteink közt egyetlen lényeges különbség van (a többi ebből következik): a Gerics által képviselt szerint csak az országgyűlések politikai döntéseiben résztvevők számítanak rendeknek, így a városok nem. Amennyiben ezt elfogadnánk, akkor hogyan nevezzük azt a réteget, amelyet meghívtak, de a döntéshozatalban nem igazolható a szerepük. Nevezzük — Mitterauer nyomán — landtagsfähignak? Ezt nehéz röviden magyarra lefordítani, egykorú megfelelője nálunk nincs, nem beszélve arról, hogy Mitterauer „rend"-nek tartja. Igaz, a politikai értelemben 'rend'-et is jelentő, később nálunk is általánossá váló ordo szó is alig adatolt Mohács előtt ebben az értelemben. Gyakoribb a membrum — ami nézetem szerint a városok esetében is több alkalommal a rendi jellegre utal —, ezt azonban saját elmélete érdekében Gerics kizárja. Függetlenül ettől, szerintem sokkal egyszerűbb lenne maradni a mégis csak létező „rend" fogalomnál, legfeljebb azzal a megjegyzéssel, hogy az országgyűlésen megjelenő városi követek döntéshozatali részvétele nem igazolható. Az mégis jelent valamit, hogy egyes városok követei jelen vannak, ezt a réteget pedig el kell valahogy nevezni. Azt azonban gondolom egyikünk sem hiszi, hogy a városi követek az ország városi polgárságát képviselték, hanem csak megbízóikat, az adott várost, pontosabban annak tanácsát.92 Végeredményben a vita folytatása értelmetlen. Annyira mások céljaink és módszereink, hogy — noha sok vonatkozásban egyetértünk — lehetetlen egymást meggyőznünk, így részemről lezártam a vitát. Maga a probléma nem is különösen fontos. Jobb lenne, ha inkább a rendiség — az újabb irodalomban egyre gyakrabban felmerülő — negatív értelmezésével kapcsolatos ellenvetésekkel foglalkoznánk.93 Legyen szabad Susan Reynolds egy tanulságos megállapításával befejezni e tanulmányt: „Arról vitatkozni tehát, hogy a lovagokat és a polgárokat azért hívták-e össze, hogy hozzájáruljanak az adókhoz, vagy azért, hogy tanúskodjanak az ítélkezéseknél, vagy pedig azért, hogy egyfajta kommunikációs csatorna legyenek az udvar és a vidék között, csak szőrszálhasogatás. Az okok valamennyije miatt hívták őket össze, akárcsak a mágnásokat".94 92 Ezt az erdélyi szász városokra tekintettel is hangsúlyoznunk kell, noha azok magukat a magyarországiakéhoz hasonló szabadsággal rendelkezőknek tartották, vö. az 52. sz. jegyz-tel. Nem csak arról van szó, hogy Erdély és Szlavónia rendi követei ugyan megjelentek a magyar országgyűléseken, de — egyes eseteket leszámítva — ugyancsak nem vettek részt a döntésekben. Erről többször írtam, utoljára egy tavalyi tanulmányomban, 1. Kubinyi András: Az 1505. évi rákosi országgyűlés és a szittya ideológia. Századok 140. (2006) 369. - Számunkra ebből az fontos, hogy az erdélyi három nemzet 1506-ban az erdélyi káptalan dékánján kívül 14-14, a magyar megyék, a székely, illetve a szász székek közül kikerülő bíró választásában egyezett meg. A szászok nyilván városaikból választották meg ezeket (Székely Oklevéltár I. Szerk. Szabó Károly. Kolozsvár 1872. 311.) Ők így vitán felül az erdélyi rendekhez tartoztak, rendszeresen meg is hívták őket a magyar országgyűlésekre, akkor is, ha a magyar városokat nem. A döntéshozatalban viszont általában nem vettek részt. 93 Vö. például Winfried Eberhard: Herrscher und Stände. In: Pipers Handbuch der politischen Ideen. Bd. 2. Hrsg. Iring Fischer, Herfried Münkler. München-Zürich 1993. 543. (2. sz. jegyz.). - Ide kellene számítani a tipológiát is. 94 „To argue whether knights and burgesses were summoned to consent to taxes, witness judgements, or act as channels of communications between court and country, is therefore to split hairs. They were summoned for all these reasons, just as the magnates were." - Susan Reynolds: Kingdoms and Communities in Western Europe 900-1300. Second Edition. Oxford 1997. 311.
