Századok – 2007
VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471
490 VITA tudok határozott választ adni. Ez nem újság, a magyar szakirodalomban már mások is foglaltak állást hasonlóan. A sok közül csak két tudósunkat idézem. Eckhart egy külföldön megjelent tanulmányában megállapítja, hogy a 15. század közepétől a (magyarországi) városok polgársága ugyan képviselve volt az országgyűléseken, beengedték őket a kisnemesség üléseire, „de szerepük általában az egyszerű megfigyelőké volt".82 Holub a középkori magyar országgyűlések képviseletét vizsgálva a következőt állapította meg. „A városok képviselete világos és egyszerű; sőt mi több, a városi követek nem játszottak nagy szerepet, feladatuk inkább a »hallgatni és jelentést tenni«-re (ouir et rapporter) korlátozódott".83 Ez pontosan megfelel a német birodalmi városok szerepének a birodalmi gyűléseken, és azok előzményein.84 A német városok rendi jellegét azonban a középkor végén senki sem vonja kétségbe. A kérdés tehát az, hogy Marongiunak (és nyomában Gericsnek) valóban igaza van-e, azaz csak a politikai döntésekben résztvevőket tarthatjuk-e rendeknek, vagy mindazokat, akiket az országgyűlésekre meghívtak. A régebbi irodalom az utóbbi megoldásra hajlott. Természetes, hogy a Marongiura esküdő Gerics professzor valamennyi felvetésre, ami ezt bizonyítaná, ellenvéleményt tett. Nem fogadta el az 1535. évi adatot, a városokat az „ország tagjá"-nak nevező összes adatot földrajzi értelemben fogta fel, szót emelt a német analógiákkal szemben, és még tovább sorolhatnám. Tételezzük azonban fel, hogy Marongiunak van igaza (amit nem hiszek).85 Ebben az esetben viszont több kérdés vár megválaszolásra. Induljunk ki néhány olyan tényből, amit — gondolom — Gerics professzor sem von kétségbe. A királyi szabad városokat 1445-től 1526-ig nem hívták meg folyamatosan az országgyűlésekre; leszámítva a királyválasztásokat. Utoljára 1508-cal kezdődött egy ilyen periódus, amely alatt adószedés esetén sem nevezték őket membrum regniiaek. (Leszámítva természetesen az 1514. évi Werbőczy-levélben említett membrum sacrae coronae említést, de ez nem királyi oklevél.) Magam is felvetettem, hogy ebben az időben mintha valóban nem számították volna a városokat a rendek közé. 1508-ban nem történt változás a kancellária élén, tehát nem számolhatunk az okleveles formulák átalakításával. A probléma az, hogy 1445-től miért hívták meg — ha megszakításokkal is —- a városokat, majd 18 évig miért nem? Ha a városok küldöttei csak megfigyelőként jelentek meg, akkor miért kellett az országgyűlésen követendő eljárásról előre megegyezniük? Lehetne még több kérdést is feltenni, de már eddig is túl sokat írtam. Korábbi tanulmányaimban már megkíséreltem mindezen kérdésekre választ adni. A városok országgyűlési meghívása a 15. század közepén összefügg a 82 Ferenc Eckhart: La diète corporative hongroise. In: L'Organisation corporative du Moyen Age à la fin de l'Ancien Régime. Études présentées à la Commission Internationale pour l'Histoire des Assemblées d'États. Louvain 1939. 219. 83 Holub, J.: La Représentation i. m. 99. 84 Vö. a 31. sz. jegyz-tel. 85 Itt jegyzem meg, hogy a Lexikon des Mittelalters „Rendiség" szócikkének szerzője, R. Mitsch ezt írja: „Als entscheidende Bedingungen für die Formierung der politischen Stände, die nicht deckungsgleich mit den sozialen Ständen waren, sind das unmittelbare Verhältnis zum König, bzw. Landesherren und eigene Herrschaftsrechte anzusehen" - Ralf Mitsch: Stand (Stände, -lehre). In: Lexikon des Mittelalters VIII. München 1997. 48. (Marongiut nem idézi.).
