Századok – 2007

VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471

476 VITA rek.24

Abban igazat adtam Gericsnek, hogy az „ország tagja" kifejezés csak személyek esetében nem földrajzi értelmű, viszont az 1549. évi adat a városi polgároknak, azaz fizikai személyeknek adta meg az egyes számban megadott „ország tagja" értelmezést. (Hozzáteszem: az 1514. évi oklevélben a membrum többes számban áll, a címzettek viszont bírák, esküdtek és városi lakosok.) Ezért ennek elmaradása a királyi oklevelekből 1508 utáni elmaradása jelent valamit. A másik tanulmány a vitakérdéssel csak mellékesen foglalkozott. A városok országos politikai szereplését tekintettem át, az országgyűlésektől kezdve az egyes területeken olykor összeült urak, nemesi és városi küldöttek gyűlésein át (az úgynevezett részgyűlések) a városszövetségekig. Két vonatkozásban érintettem témánkat. Foglalkoztam a városi országgyűlési követek meghatalmazásával, illetve összevetettem a városokat az úgynevezett kisebb prelátusokkal (apátok, prépostok, káptalanok, egyes szerzetesrendek), akik az újkorban az országgyűlés alsó tábláján foglaltak helyet, akár a vármegyék, vagy a városok küldöttei (szemben a felső táblán ülésező főpapsággal). Ezt úgy is fel lehet fogni, hogy földesúrként nyertek országgyűlési képviseletet. Valóban, az újkorban az egyes (királyi szabad) várost úgy tekintették, mint egyetlen nemes személyt.25 Szükségesnek tartottam a Gerics professzor által vitatott tanulmányaim lényegét a Századok olvasói elé tárni, hiszen mindkét tanulmányom kis példányszámban, vidéken jelent meg, és nem vagyok abban biztos, hogy mindenkihez eljutott. Tudós barátom ezekre válaszolva munkáimat „barátságos hangúnak" ítélte. Csak azt furcsállom, hogy ez a megjegyzés csupán az Érszegi-emlékkönyvben megjelent változatban olvasható, a nagyobb közönségnek szóló Századokban nem.26

Különben több mint fél évszázados barátságunkra tekintettel az udvariasságot és a kompromisszumkeresést tartottam természetesnek. Ezek után rátérek Gerics professzor újabb észrevételeire. Tanulmánya elején a rendiséggel kapcsolatban először Cadier nézeteit, majd a vele szemben újat hozó Lousse álláspontját, végül Marongiu szintézisét ismerteti. A két utóbbi, valamint Mitterauer kutatási eredményeit tartja alapvetőeknek, kiemelve: abban mindannyian megegyeznek, hogy a rendi kiváltságok lényege a politikai jogosultság.27

Utána a következőket írja: „Lousse és Marongiu kutatási eredményeinek figyelmen kívül hagyása a magyar rendiség középkori helyzetének vizsgálatánál súlyos következményekkel járhat. Kutatásához kockázatos dolog évtizedekkel későbbi, Mohács utáni vagy éppen 17. század elejéről való forrásokra hivatkozni. Az ilyesmi a középkori helyzet szándékolt megállapítását egészében ki is siklathatja". Gyengébbek kedvéért egy lábjegyzetben meg is jegyzi: „így jár el Kubinyi András". A szöveget azért idéztem, mert — mint fent előadtam — valóban részletesen foglalkoztam a Mohács utáni helyzettel, tényleg idéztem 17. század eleji, sőt, 24 Kubinyi A.:

Rendelkeztek-e i. m. 69. 25 L. az 5. sz. jegyzetben hivatkozott munkámat. 26 Gerics J.:

A képviselet i. m. 132. 27 Gerics J.\

Középkori i. m. 354-355. - Ezzel kapcsolatos az Érszegi Emlékkönyvben közölt tanulmánya 2. sz. jegyzetében olvasható, hangsúlyozottan velem szemben megfogalmazott betoldása, amelyet fent, a 20. sz. jegyzetben idéztem.