Századok – 2007
VITA - Kubinyi András: Középkori országgyűléseink és a városok (Válasz Gerics József professzor tanulmányaira) II/471
VITA 473 lése leírását kérték, erre utal a német kiadás címe is.14 A magyar cím a városok országrendiségét kiemelve jobban fedi a tartalmat.15 Ebben az 1963-ban megjelent munkámat fejlesztettem tovább. Valamivel óvatosabb voltam a korábbinál, és erősen támaszkodtam a korábbi szakirodalomnak tudós barátom által inkriminált membrum regni-értelmezésére: utaltam rá, hogy ez a kifejezés az országrendiségre utal. A városoknak az 1458-ig terjedő időszakban játszott szerepéből indultam ki, majd a szabad királyi városi fogalommal foglalkoztam. (Ezt nemrég külön tanulmányban dolgoztam fel.16 ) 1979-ben ezt a Gerics által velem szemben gyakran idézett Mitterauer professzor egyik megállapításából kiindulva mutattam be. Mitterauer szerint: „A tartományi rendekhez való tartozás alapvető kritériuma a tartományi fejedelemmel való közvetlen kapcsolat."17 A következő fejezetben a városok adóztatását írtam le. Itt visszatértem a korábbi tanulmányomban már említett Mátyás-kori kísérletre, amikor a városai küldötteit összehívva akarta a király a rendkívüli adót megszavaztatni. 1508-ig az uralkodó, általában membrum regninek nevezve a városokat, kért adót tőlük, 14 András Kubinyi: Zur Vertretung der Städte im ungarischen Reichstag bis 1526. In: Städte und Ständestaat. Zur Rolle der Städte bei der Entwicklung der Ständeverfassung in europäischen Staaten vom 13. bis zum 15. Jahrhundert. Hrsg. Bernhard Töpfer. Berlin 1980. 215-246. 15 Kubinyi András: A magyarországi városok országrendiségének kérdéséhez (különös tekintettel az 1458-1526 közti időre). Tanulmányok Budapest múltjából 21. (1979) 7-48. 16 Kubinyi András: „Szabad királyi város" - „Királyi szabad város" ? Urbs. Magyar Várostörténeti Évkönyv 1. (2006) 51-61. 17 Michael Mitterauer: Probleme der Stratifikation in mittelalterlichen Gesellschaftssystemen. Sozial wissenschaftliche Informationen für Unterricht und Studium 5. (1976) 68. - Mitterauer már 1973-ban megírta, hogy a városok és Marktok akkor „landtagsfähig"-ek, azaz részt vehetnek a rendi gyűléseken, ha sikerül kivonni magukat a tartományi fejedelmi urbáriumból, és saját bíróságuk van, 1. Michael Mitterauer; Ständegliederung und Ländertypen. In: Herrschaftsstruktur und Ständebildung 3. Beiträge zur Typologie der österreichischen Länder aus ihren mittelalterlichen Grundlagen. (Sozial- und Wirtschaftshistorische Studien) Hrsg. Alfred Hoffmann und Michael Mitterauer. Wien 1973. 399. - Ugyanezt találjuk a Gerics által is idézett harmadik munkájában, 1. Michael Mitterauer: Grundlagen politischer Berechtigung im mittelalterlichen Ständewesen. In: Der moderne Parlamentarismus und seine Grundlagen in der ständischen Repräsentation. Unter Mitwirkung von Karl Möckl hrsg. von Karl Bosl. Berlin 1977. 32. (idézi Gerics J.: Középkori i. m. 357. Megjegyzem, hogy én kissé másként magyarázom Mitterauer nézetét, mint ő, 1. alább). Utalni kell arra is, hogy Mitterauer nézetét Otto Brunnertől vette át, vö. Otto Brunner: Land und Herrschaft. Grundfragen der territorialen Verfassungsgeschichte Südostdeutschlands im Mittelalter. Zweite, ergänzte Ausgabe. (Veröffentlichungen des Instituts für Geschichtsforschung und Archivwissenschaft in Wien. Bd. I.) Brünn-München-Wien 1942. 423-424., 463^466., 490^91. Legyen szabad megjegyeznem, hogy eléggé el nem ítélhető módon nem Brunner műve későbbi kiadásait vettem alapul, hanem a másodikat. Ez ugyanis a kezemnél volt, és nem volt időm az újaknak utána nézni. Tudtommal ezen a téren nem változtatott művén. - Tudós barátom szememre veti {Gerics J.: A képviselet i. m. 127., 22. sz. jegyz-ben), hogy arra a Brunnerre hivatkozom, akinek nézetei vitatottak. (Itt részletesebb, mint a Századok-cikkben.) Az új tízkötetes Ausztria története megfelelő kötetének szerzője a rendiséggel foglalkozó részeiben azonban szintén főleg Brunnerre támaszkodik, éspedig hol a szövegben is említve, hol csak jegyzetekben, 1. Alois Niederstäiter: Das Jahrhundert der Mitte. An der Wende vom Mittelalter zur Neuzeit. (Österreichische Geschichte 1400-1522. Hrsg. von Herwig Wolfram.) Wien 1996. 215-217., 278., stb. Ezzel nem Brunnert akarom védeni, csak arra utalok, hogy nézetei még ma is élnek. Nem az én feladatom annak eldöntése, hogy mennyire érvényesek ezek a német, elsősorban az osztrák történet vonatkozásában. Megjegyzendő viszont, hogy Wim Blockmans, aki pedig például Hintzetől sokat átvesz, még bibliográfiájában sem idézi Brunnert, akit főleg a német nyelvterület tart mesterének, 1. Wim E Blockmans: A typology of representative institutions in late medieval Europe. Journal of Medieval History 4. (1978) 189-215.
