Századok – 2007
MŰHELY - C. Tóth Norbert: Lehetőségek és feladatok a középkori járások kutatásában II/391
LEHETŐSÉGEK ÉS FELADATOK A KÖZÉPKORI JÁRÁSOK KUTATÁSÁBAN 409 li nemesség választotta a szolgabírákat, nem mond ellent a fenntebb leírtaknak. A járások szerinti választás ugyanis nem a megyei hatóság működésére, hanem annak szervezeti felépítésére volt hatással, más szóval a működés kereteit biztosította. (Megjegyzem, könnyen lehet, hogy a példa egyedi sajátosságot takar, mivel az 1550-es évektől fennmaradt megyei jegyzőkönyvekben nyomát sem találjuk annak, hogy a járásokban választották meg a szolgabírákat.)122 A „nemesi megye" fogalmával fémjelzett egész korszakban csak akkor bukkannak fel forrásainkban a járások, amikor valamilyen adó behajtásáról van szó. Márpedig ez nem lehet véletlen, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy a képet a nagy mértékű forráspusztulás esetleges torzíthatja. Mindezek következtében összegzésként azt mondhatjuk, hogy a járáshatárok megrajzolása elsősorban a pénzügyi-kincstári igazgatással foglalkozók számára lesz nagy nyereség, hiszen ennek révén fényt deríthetnek annak legalsó szintjére. Emellett természetesen a közigazgatás- és a jogtörténet is kamatoztathatja kutatásaink eredményeit, ugyanis a korai sedria-helyek és a járások fekvésének az összevetése révén minden bizonnyal közelebb juthatunk jó néhány megye kialakulásának ma még homályos részleteinek felderítéséhez, illetve a fenntebb már emlegetett királybírói intézmény körzeteinek feltérképezéséhez. E munka során különös figyelmet érdemelnek majd azok a megyék, amelyeknek a középkor folyamán csak két járásuk volt. Kiváltképp igaz ez az erdélyi megyék esetében, ahol az újkor végéig megmaradt a két járásos beosztás. (Feltételezve persze, hogy igaz az a megállapítás, miszerint a határok, legyenek azok világiak vagy egyháziak, meglehetősen ritkán változtak.) A várható konkrét eredmények bemutatása érdekében térjünk vissza Ung megye példájához. A középkori járások kutatástörténetének felvázolásakor hosszabban idéztem Gábor Gyulának a járások kialakulási idejével kapcsolatos álláspontját, mely szerint azok a 14. század végén még aligha létezhettek, mivel a Zsigmond király hadszervezeti reformjával kapcsolatos forrásokban nem hagytak nyomot, jóllehet ez elvárható lenne.123 A reform végrehajtása során készített, Ung megye nemeseinek jobbágyait összeíró, Gábor Gyula által is emlegetett jegyzék kiadója, Engel Pál szintén úgy vélekedett, hogy abban a települések nem járások szerint szerepelnek.124 Mégis: ha tüzetesen megvizsgáljuk a jegyzéket, akkor felfedezhető egyfajta logika a helységek sorrendjében. Összevetettem tehát az 1398. évi Ung megyei jegyzékben szereplő helységeket az 1427. évi kamarahaszna lajstromban található járásokkal; az eredményt az alábbi táblázat mutatja: 122 Vö. Illésy János: Kivonatok Liptó vármegye XVI. századi jegyzőkönyveiből. Történelmi Tár 1903. (új folyam IV) 253-265. 123 Gábor Gy.: Megyei intézmény i. m. 43-44. - Az említett forrás szövegét Engel Pál adta ki és elemezte, 1. Engel Pál: Ung megye településviszonyai és népessége a Zsigmond-korban. Századok 119. (1985) 941-1005. (a jegyzék szövegét 1. uo. 997-1002.). 124 Engel P.: Ung megye településviszonyai i. m. 948.
