Századok – 2007

TANULMÁNYOK - F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15-16. században II/299

346 F. ROMHANYI BEATRIX A pálos kolostorok által nyújtott zálogkölcsönök a 16. század elején nem mentek ritkaság számba. Erről tanúskodik az az oklevél is, melyben az elefánti kolostort tiltják el bizonyos Bars és Nyitra megyei birtokok megvételétől, illetve becsértéken felüli zálogba vételétől.418 Összefoglalás A pálos rend gazdálkodása a középkor végén bizonyos kétarcúságot mutat. Egyfelől vannak olyan kolostorok, melyek viszonylag jelentős vagyonnal rendelkeztek. Ezek egy részének jövedelmei nagyobbrészt a földbirtokaikból származtak, más részüknek viszont már a 15. században voltak bérbeadásból származó pénzbevételeik is. Ugyanakkor a középkor végéig megtalálhatók azok a kis remetekolostorok is, melyek lényegében önellátásra rendezkedtek be. Miközben az „átlagos" pálos birtokszerkezet jól meghatározható az oklevelek alapján, egyes kolostoroknál bizonyos birtokelemek nagyobb arányban jelentek meg. A nagyobb kolostoroknak szinte mindegyike kisebb-nagyobb mértékben specializálódott, bevételeinek egy nagyobb hányadát szerezte egy meghatározott birtoktípusból. Ez lehetett szőlő, malom, de alkalmasint gabona is. A rendelkezésre álló források nem elegendőek, de nem is zárják ki, hogy feltételezzük: némely kolostor jövedelmei az átlagosnál nagyobb mértékben származtak állattartásból. A gazdálkodás alapja a korai időben egyértelműen a földbirtok volt, s ennek súlya a késő középkorban is meghatározó volt. Ugyanakkor a 14-15. század fordulóján már van arra utalás, hogy a pálosok rendszeresen és nagymértékben vettek igénybe bérmunkát birtokaik megműveléséhez, ami miatt összeütközésbe is kerültek a környék tehetős mezővárosi jobbágyaival. Az egyes birtokelemek igen eltérő hasznot hoztak. A halastavak, az erdők, a rétek, legelők rendszerint a csekély jövedelmű birtokok közé tartoztak, míg a szőlők, a malmok és a városi házak (legalábbis egy részük), illetve a vámok és a sójövedelem abban a néhány kivételes esetben, ahol volt ilyen, nagyobb bevételt hoztak. Közülük a szőlők hagyományosan, már a 13. század óta szolgálták a kolostorok dotálását. A malmok, úgy tűnik, a 14. század folyamán jelentek meg nagyobb számban a birtokok között, míg a városi házak a 14. század végétől, de még inkább a 15. századtól jellemzőek. Ezekkel a birtokelemekkel és jövedelmekkel — a malmok kivételével — a 16. századi pálos formulariumha bemásolt oklevélminták is foglalkoznak. Legnagyobb számban a szőlőkkel kapcsolatos ügyintézés iratait találjuk meg benne, de több formula szól a sóról és a házakról is. A különféle birtoktípusok túlsúlya mutat ugyan némi területi eltérést (például Szlavóniában több a pálosok által birtokolt jobbágyfalu, Északkelet-Magyarországon több a szőlő, az Északi-középhegységben lévő kolostorok nagyobb arányban birtokoltak malmokat), ez azonban sehol sem jelentett kizárólagosságot. Még egymáshoz viszonylag közel fekvő kolostorok birtokai között is jelentős eltérések mutatkozhatnak. Feltűnő ugyanakkor, hogy a szlavóniai kolostorok oklevelei között alig akad malomra vonatkozó, városi házra vonatkozó 418 1516: DL 90 725.