Századok – 2007
TANULMÁNYOK - F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15-16. században II/299
344 F. ROMHANYI BEATRIX szedett adókból szándékozott kifizetni, évi 40 forintos részletekben.397 Vagyis igen hosszú távú, ötven éves lejáratú szerződésről van szó. Az már más kérdés, hogy amikor 1446-ban értesülünk a szerződés létéről, éppen arról kénytelen intézkedni Hunyadi János kormányzó, hogy a város pontosan fizessen, mivel az első két évi részletet mindjárt elmulasztották megadni. Ilyen nagyösszegű kölcsön egyébként nem volt egyedülálló a kolostor történetében. A 16. század első éveiben, 1515 előtt Bécs városának kölcsönöztek hasonló összeget, melyet évi 100 forintjával kellett törleszteni, amint ez kitűnik a formulariumból. A kölcsönnel kapcsolatban nyilván gyakran akadt intézni való, hiszen három összetartozó oklevelet is bemásoltak a formuláskönyvbe, melyek közül kettőben, az elsőben és a harmadikban szerencsésen benne maradtak az évszámok (1515, 1516, illetve 1531) is.398 Az ügynek külön érdekessége, hogy a pálosok képviselője az 1510-es években egy jól ismert budai polgár, a tekintélyes kereskedő Michael Stenczel volt.399 Ilyen nagy összegű kölcsönszerződésre más kolostoroknál nincs példa, de ezen nem is csodálkozhatunk, hiszen az említett két esetben nyilván a pálos rend volt a kölcsön adója. Ugyanakkor kisebb összegű szerződéseket más kolostorok is kötöttek, méghozzá meglepően nagy számban. Időrendben az első, jóllehet kissé bizonytalan eset a várad-kápolnai kolostor 1457. évi oklevelében található. Eszerint egy váradi kanonok Bihar megyei Septely nevű birtokát egyrészt örök alamizsnaként odaadta saját és szülei lelki üdvéért, másrészt eladta a kolostornak azért a 300 magyar arany forintért, melyet „a vikárius már ki is fizetett neki".400 A megfogalmazás alapján elképzelhető, hogy egy korábbi kölcsönt váltottak át ily módon adás-vételi szerződéssé. Részben örök alamizsna gyanánt, részben zálogként kaptak a diósgyőri pálosok egy szőlőt a Miskolc melletti Szent György-hegyen.401 Teljesen egyértelmű viszont az az 1476-ban kelt oklevél, mely Színi (de Zen) Péter fia Mátyus és családja, valamint a háromhegyi pálosok közötti szerződést rögzíti. Ebben egyrészt mindkét fél elismeri, hogy Mátyusék, jóllehet csaknem öt hónapos késedelemmel, de kifizették a kolostornak járó 10 arany forintot (nyilván valamilyen korábbi kölcsönügylet nyomán), másrészt ugyanők Martonyiban hét jobbágytelket engednek át a szerzeteseknek addig, amíg 55 magyar arany forintot (iusti et boni ponderis) ki nem tudnak fizetni.402 Az oklevél ugyan kifejezetten nem említ zálogot, valójában mégis tiszta zálogügyletről van szó, ahol a kölcsönadó a kolostor. A dobrakutyai kolostor 1462-ben 100 forintért vett zálogba hat petróci jobbágytelket, 1466-ban pedig Nelepec Domonkosnak adott egy kaszáló feléért 20 forint zálogkölcsönt. 1470 előtt újabb zálogkölcsönt nyújtottak, ezúttal a nemes Erzsébet asszonynak 200 forintot, melyért két lossonci kúriát és nyolc jobbágytelket kaptak. Az asszony nyilván nem tud-397 1446: DL 13 936. 398 Formularium f. 53r " v . 399 Michael Stenczel bártfai származású budai polgár 1518-ban és 1527-ben is esküdt, 1524-ben pedig a Krisztus Teste céh elöljárója volt. 1529-ben elhagyta Budát, és Pozsonyba költözött, 1. Kubinyi András: Budapest története a későbbi középkorban Buda elestéig (1541-ig). In: Budapest története. II. Főszerk. Gerevich László. Szerk. Gerevich László, Kosáry Domokos. Budapest 1973. 251. 400 14 57 : DL is 170. — Az oklevél a birtok nevét „Salseptel" alakban hozza. 401 1458: DL 15 297. 402 1476: DL 64 453.