Századok – 2007
TANULMÁNYOK - F. Romhányi Beatrix: Pálos gazdálkodás a 15-16. században II/299
PÁLOS GAZDÁLKODÁS A 15-16. SZÁZADBAN 319 rei,158 a ládi, 159 a porvai, 160 a regéci, 161 a szakácsi, 162 a tokaji, 163 a váradi, 164 a vetahidai165 és a bánfalvi 166 kolostornak. A gönci kolostorral kapcsolatban viszont csak azok a szőlők tűnnek fel a forrásokban, melyeket a telkibányai Szent Katalin ispotály birtokaként, azzal együtt kapott.167 Ennek ellenére már a 14. században mentesültek a hegyvám megfizetése alól,168 tehát nyilván más szőlőik is lehettek. Egy-egy szőlőemlítést természetesen szinte kivétel nélkül minden pálos kolostor oklevelei közt találunk. A borkészítéssel kapcsolatos az az 1525. évi soproni hagyaték, melyben Frank Pongrác pap a bánfalvi pálosoknak egy szőlő mellett két üres hordót is adott.169 Bortizedből származó jövedelmei voltak például a bakvai és a dobrakutyai pálosoknak is, melyek közül az első Marcali „vajdafi" (azaz Miklós vajda fia) János ajtónállómester, a későbbi zalai ispán adománya még 1449-ből. Ezt később más tizedekre is kiterjesztve meg-158 1478: a kolostor bizonyos szőlők, malom és rét ügyében keletkezett perében Mátyás király a személyes jelenléthez vonja az eljárást - DL 18 083.; 1524: Sythe Miklós és felesége, valamint gyermekei Keresztúr mellett két szőlőjüket, „Naghzelw"-t és „Kochazelw"-t az enyerei remetéknek adományozzák - DL 24 042. 159 A ládiak már a 14. században szereztek szőlőbirtokot Miskolc szomszédságában, Mályiban. Amikor 1389-ben a miskolci Meszes Benedek nekik adja saját szőlőjét, az egyik szomszéd éppen maga a ládi kolostor. A másik oldalról egyébként egy ligetes erdő határolja a szőlőt, vagyis a birtok az irtványterület határán feküdt (Gyulai É.: Szőlőbirtoklás Miskolcon i. m. 18.). 1507: Hedvig tesseni hercegnő, Szapolyai István szepesi gróf özvegye és fiai a Keresztúron lévő házat és a város promontoriumán lévő két szőlőt, melyet Imre keresztúri plébános ajándékozott a kolostornak, lélekváltságért mentesítik minden adó és a kilenced alól - DL 38 865. 160 1450: a kolostor kegyura, Garai László egyebek mellett egy szőlőt ír ad a kolostornak Lovászpatonán, a Fekete-erdő nevű szőlőhegyen - DL 14 424.; 1519: a cseszneki alvárnagy nyugtája arról az összegről, amelyért egy elzálogosított és feltehetőleg a pálosokra hagyott szőlőt a szerzetesektől visszaváltott, és amelyet a csesznek várnagytól megkapott, ezért a szőlőt a várnagynak átengedte - DL 24 373. 161 DAP II. 309-310. - A regéci kolostor szőlei Tolcsván és Olaszliszkán feküdtek. 162 1456: a pálosok Szőcsényben kapnak egy szőlőt - DL 15 021.; 1466: a kolostor Nagyszakácsiban lévő szőlője mint határos szerepel - DL 16 445.; 1474: a kolostor Monyorókeréken örököl szőlőt - DL 17 556. 163 1511: DL 22 250. (örök alamizsna, tokaji szőlő); 1519: Hedvig tesseni hercegnő, Szapolyai István nádor özvegye és fiai a tokaji pálosoknak megengedik, hogy Tokaj mezővárosának szőlőhegyén lévő szőleiket szabadon használhassák, és azok után ne tartozzanak tizedfizetéssel - DL 24 378. 164 1422: András váradi püspök a pálosok szántóföldjei mellett a váradi előhegyen egy szőlőt ad - DL 11 218.; 1446: a szerzetesek Váradon egy negyed szőlőt vásroltak 24 forintért Mihály székesegyházi kanonoktól, aki a szőlőt ugyanennyiért vásárolta - DL 13 918. 165 1521: macsi Kalmár Dámján a kolostorra hagyta udvarházát és egy szőlőt, megtartva benne felesége, Krisztina holtig tartó haszonélvezetét - DL 23 519.; 1523: a pálosok a somogyvári Középnyest-hegyen lévő szőlőjüket elcserélték ugyanott a Hárságy-hegyen lévő másik szőlőre - DL 23 859. 166 1525: Grafenegg Erzsébet a leégett baumgarteni kolostor két szőlőjét a bánfalvi kolostornak adja - DL 24 164.; 1526: ugyanő a baumgarteni kolostor összes birtokát a bánfalvi kolostornak adja, köztük két további szőlőt - DL 24 297. 167 1450: DL 14 390.; 1459: DL 15 368.; 1471: DL 14 392.; 1471: DL 17 177. (Bár az oklevél nem említi név szerint, de feltehetően ugyanezen szőlőkre vonatkozóan engedi el Mátyás király a gönci kolostornak a borkilencedet vagy tributumot, 1. 1471: DL 17 175.) 168 Vitae fratrum c. 38. 169 Házi Jenő: Sopron középkori egyháztörténete Sopron 1939. (Győregyházmegye múltjából LV/1.) 267.
