Századok – 2007
TANULMÁNYOK - L. Balogh Béni: Az Antonescu-rezsim békeelképzelései 1940-1944 között I/3
AZ ANTONESCU-REZSIM BÉKEELKÉPZELÉSEI 1940-1944 KÖZÖTT 25 állapítható, hogy Mihai Antonescu ez irányú programja és tevékenysége szerves folytatása, rendszerezése volt az ezt megelőző, eléggé szétszórt munkálatoknak, amelyek még a két világháború közötti időszakra nyúltak vissza.127 Ami újat nyújtott, az elsősorban a második bécsi döntés utáni események feldolgozása, az észak-erdélyi románság sérelmi anyagának összegyűjtése és rendszerezése volt, annak bizonyítására, hogy „a magyaroknak kisebbségeket átengedni nem lehet".128 Antonescu békeelképzeléseit — mint azt már korábban is láttuk — a szláv- és bolsevizmus-ellenességre épített, az „új Európába" vetett bizalom hatotta át. 1942 júniusában még német győzelemmel számolt, de bizonyos fokig figyelembe vette az „angolszász szempontokat" is.129 Úgy gondolta, hogy az államok vagy a nemzetek közötti egyensúlyon alapuló politikai berendezkedés helyébe „a fajok egyensúlya, a földrészek egyensúlya" lép majd.130 „Regionális megoldásokban" gondolkodott, s az volt a meggyőződése, hogy a háború utáni újjászervezésben „nagyobb méretű semleges zónákat" fognak majd kialakítani. Javasolta, vizsgálják meg a különböző megoldásokat. „Egyes ilyen megoldásoknak gazdasági perspektíváik lehetnek, így például a Duna-medencének; másoknak inkább politikai perspektívájuk lehet, például a balkáni megszervezésnek; végül mások politikai és gazdasági irányúak lehetnek, mivel Románia a balkáni rendszer, a közép-európai rendszer és a baltikumi, valamint az észak-európai rendszerben a vitális összekötő központ szerepét játssza."131 A legfőbb célkitűzés Erdély etnikai, történelmi, gazdasági egységének a propagálása volt. „Erdély egységének ez a gondolata kell a tájékoztató, propaganda-tevékenységünk és politikai állásfoglalásunk alapját képezze." Az erdélyi kérdést két perspektívából kellett megközelíteni: egyrészt a negatív, magyarellenes propaganda, másrészt a pozitív anyaggyűjtés szemszögéből.132 Mihai Antonescu nagy súlyt helyezett a magyar „kétkulacsosság" leleplezésére, Romániát ugyanakkor úgy volt célszerű bemutatni, mint az „európai rend és újjáépítés" tényezőjét.133 A konkrét határkérdésekre utalva, június 16-i beszédében Mihai Antonescu kifejtette: Romániát etnikai határok közé kell helyezni, „elsősorban az Erdély földjéhez való jogaink helyreállításával". Minden más határkérdést ennek rendelt alá. Kijelentette: Románia nem akar a Dnyeszteren túli, tehát a keleti határkérdésben véleményt nyilvánítani mindaddig, amíg nem ismeri meg a döntést Erdély kérdésében, illetve addig, amíg meg nem oldják az „oroszkérdést" a békekonferencián.134 Antonescu tehát Besszarábiát és Észak-Bukovinát az „etnikai határokon" belüli Románia szerves részének tekintette, Transz-127 MOL, K 63, 272. cs., 1944-27. tétel, Forrni Tibor: A béketárgyalásokra való előkészületek Romániában. 2-3. f. 128 MOL, XrX-J-l-a-IV-132, 60. dob., A román békeelőkészítés munkájának jelenlegi állása. 2. f. 129 Uo. 130 ANIC, Fond: E C. M., dos. 309/1942. 14. f. 131 MOL, XDC-J-l-a-IV-132, 60. dob., A román békeelőkészítés munkájának jelenlegi állasa. 9. f. 132 ANIC, Fond: E C. M., dos. 309/1942. 14-15. f. 133 Uo. 16. f. 134 Uo. 6. f. A román fél kártérítésre is igényt tartott volna Oroszországgal szemben az „1917 óta napjainkig" elszenvedett károk miatt. L. Uo.
