Századok – 2007
FIGYELŐ - Henri de Montety: 2005: mérföldkő a francia történetírásban? (Fordította: Ablonczy Balázs) I/239
FIGYELŐ 249 kérdés. René Rémond például nem bíbelődik sokat az árnyalatokkal a Harmadik Köztársaság alkotmányáról szóló cikkében, amikor megemlíti a „királypártiakat, akik hűségesek maradtak a hagyományos társadalomhoz való visszatérés ködképeihez".55 No de hagyjuk a múlt ködképeit, s lássuk, mi történik a határokon túl? Franciaország és a külföld Az olasz történetírás szóba kerül az itáliai háborúk kapcsán, az 1515-ről szóló tanulmányban, a német historiográfia pedig a francia-porosz háborúval összefüggésben, az 1870-et tárgyaló írásban, míg egy Waterlooról (1815) szóló harmadik cikk érdekes áttekintést ad a brit történetírásról, amely túllép az Annales nagy csaták iránti ellenszenvén és figyelmét „a terepre, a harcolók mindennapjaira" koncentrálta.56 A szerzők többsége azonban egyáltalán nem ragadta meg az alkalmat, hogy külföldről merítve megújítsa Franciaország történelmét. Francia-e vagy német Nagy Károly? - az olvasó nem kap tájékoztatást.57 Igaz, hogy a kötet célja egy francia történeti tankönyv kritikai újraolvasása volt, nem pedig a viszonyítás külföldi nemzeti történelmekhez és történetírásokhoz. De némi összehasonlító történeti megközelítés hasznos lehetett volna, annál is inkább, mert Alain Corbin maga is úgy látta, hogy „a nemzetépítés elbeszélése, ahogy újraolvastuk, egyes pontokon Franciaország szomszédait is érintette, sőt kiterjedt Nyugat-Európa egészére is".58 Am ez inkább csak jámbor óhajnak tűnik, még akkor is, ha a könyv végén néhány oldal a nemzeti történelem eltérő megközelítéseinek nemzetközi összehasonlításával foglalkozik.59 Következtetések. És Trianon? Végezetül megállapíthatjuk, hogy a szerzők többsége könnyű szívvel tett eleget a penzumnak, és néhány oldalban összefoglalta a Franciaország történetével kapcsolatos jelenlegi ismereteket.60 Mint láthattuk, a feladatot nagyban megkönnyítette az a szabadság, amelyet Corbin biztosított munkatársainak. A „történelem dátumokban" elve annál is inkább elfogadható volt a történészek számára, mert így mindenki saját elképzeléseit adhatta vissza a kötet lapjain. A mai történészek persze az eredeti tankönyv — elsősorban politika- és hadtörténeti — időrendjét ál-55 René Rémond: 1875: la constitution républicaine est votée. [A köztársaság alkotmányát megszavazzák.] In: 1515... i. m. 418. René Rémond a Fondation Nationale des Sciences Politiques elnöke, a Francia Akadémia tagja. írója vagy szerkesztője számos, a jelenkori egyház- és politikatörténettel foglalkozó műnek, legutóbb a L'anticléricalisme en France [Antiklerikalizmus Franciaországban] (Paris, Fayard, 1999) című munka újra kiadott változatának. 56 Jean-Pierre Choline: 1815: Napoléon, vaincu à Waterloo, est interné à l'île de Sainte Hélène. [A Waterloonál legyőzött Napóleont száműzik Szent Ilona szigetére.] In: 1515... i. m. 365-369. 57 Azt megtudjuk, hogy koronázása időpontjában egy nő uralkodott Bizáncban, de a nevét (Irén) már nem említik. L. Michau: i. m. 48-^9. 58 Corbin: Relecture., i. m. 455. 59 Ferro: i. m. 60 Azt persze nem tudhatjuk, hogy a felkérést mely történészek nem fogadták el.
