Századok – 2007
FIGYELŐ - Henri de Montety: 2005: mérföldkő a francia történetírásban? (Fordította: Ablonczy Balázs) I/239
246 FIGYELŐ dolgokat. De a nemzetek Európája nem létezik 1270-ben. A gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális valóság a keresztény Nyugat. Szent Lajos halála ebben az összefüggésben periferikus esemény volt. Ha a középkor végének kezdetét akarjuk látni benne, más időpontok jelentősebbek lehetnek: az 1300. év jubileuma, a pápa elfogatása 1303-ban Agnaniban, VII. Henrik német-római császár halála 1313-ban Pisában vagy az 1315-1317. évi nagy éhínség."42 Le Goff ennek alapján levonja a végkövetkeztetés — mely egyben második tézise is —: a dátumok halottak, éljenek a periódusok! „A történelemben igen ritka, hogy egy dátum, esemény — akár szimbolikusan — lényegi legyen. A kronológia, amely a történetírás elengedhetetlen kelléke, nem dátumok sorozata, hanem periódusok láncolata. A mély történelem [histoire profonde] sohasem időponthoz, eseményhez kötött, hanem az időtartamban [durée] jelenik meg - a periódusok hosszabb vagy rövidebb időtartamában. A történésznek és a tanárnak az a feladata, hogy a kronológiát, s még inkább a dátumokat kommentálva mutassa be, elhelyezve és magyarázva őket a hosszú történeti időtartamban."43 A gondolatmenet igen figyelemre méltó, Le Goff ugyanakkor nem magyarázza meg, hogy a kronológia mennyiben lehet közös a történész és a tanár számára. Pedig éppen itt van a probléma. Vajon a tartalom vagy a forma felől egyesítsük-e a történelmet? És hová tartozik a kronológia? Christophe Charle, a 19. századi értelmiségtörténet szakértője, tanulmányában ki is mondja, hogy a kronológia valójában eltűnik saját jelentése mögött. Az eseménytörténet tehát lényegében nem létezik önállóan: „Az eseménytörténész három paradoxonja [...]: a szakaszok kijelölése elfedi a töréseket, [...] az idő ütemezése hosszú távú értelmet ad az eseménynek [...] A tények hangsúlyozása a szimbólumok és a rejtett értelmek felbukkanásával jár".44 Iróniával - Emmanuel Le Roy Ladurie az 1763. évi párizsi békéről45 A csapdából Jacques Le Goff logikai bizonyítással menekült. Emmanuel Le Roy Ladurie, a mozdulatlan történelem {histoire immobile) művelője, az ironikus hangot választotta. 0 is sorolja a dátumokat, de szándékolt túlzással, ingatag nyelvtani szerkezetekkel, összekuszált központozással. A tréfa betetőzéseként kijelenti, hogy XV Lajos 1763-ban — kevésbé lévén kitartó, mint dédapja, XIV Lajos — „megadja magát az eseményeknek, az »esemény döbbenetes erejének«".46 Le Roy Ladurie ironikusan határolja el magát a francia gyarmati politikától, amikor az 1763-ban megőrzött öt indiai kikötővárosról beszél (Pondichéry, 42 Uo. 97. 43 Uo. 97-98. 44 Charle: i. m. 375. 45 Le Roy Ladurie: i. m. 261-267. Emmanuel Le Roy Ladurie a koraújkori történelem professzor emeritusa a Collège de France-ban. Több művet szentelt a közép- és koraújkori Languedoc-nak, amelyek közül a Montaillou, village occitan de 1294 à 1324 (Paris, Gallimard, 1975 - magyar kiadása: Montaillou, egy okszitán falu életrajza. Budapest, Osiris, 1997) már klasszikussá vált. Le Roy Ladurie egyúttal éghajlat-történettel is foglalkozik - pl. Histoire du climat depuis l'An Mil. [Éghajlattörténet az ezredik év óta.] (1967, átdolg.: 1983, 2000). 46 Le Roy Ladurie: i. m. 264. I
