Századok – 2007
FIGYELŐ - Henri de Montety: 2005: mérföldkő a francia történetírásban? (Fordította: Ablonczy Balázs) I/239
FIGYELŐ 241 tengelyt. [...] Hogy mihez rendeljük hozzá: Normandia vagy Kína történetéhez, voltaképp mindegy. Az időrendjelentősége abban áll, hogy legalább legyen belőle egy."1 « A pedagógiát érő kritikát megerősíti Pierre Nora 11 is, aki a történelemtanári szakma nehézségét hangsúlyozza: „amikor minden az időtlen irányába tart, hogyan maradjunk hűségesek egy alapvetően kronologikus műfajhoz?" Álláspontja inkább pesszimista: „Nem fordíthatjuk vissza az idő kerekét, akkor meg hogyan alkalmazkodjunk? A probléma nem egyszerű, és a tantervek, utasítások 1969 óta folyamatosan tartó forgatagában a történelem elvesztette önállóságát a közoktatásban és egyfajta »játékos bevezetés« lett belőle, ami elég jól megmutatja azt a csapdahelyzetet, amibe a történelemtanár a száraz, lelketlen évszámok listájának első pillantásra ártalmatlan, sőt felszabadító megszűnése után került".12 Két jelenség, amelyek egy időben jelentkeznek, és egy irányba mutatnak, nem feltétlenül vannak kapcsolatban: ugyanakkor annak feltételezése sem teljesen légből kapott, hogy az eseménytörténet elleni kétirányú, a tudományosság és a pedagógia oldaláról érkező támadás többé-kevésbé kapcsolatban van egymással. Bár nem állít fel közöttük nyilvánvaló kapcsolatot, Ferro ugyanazokat a fordulatokat alkalmazza mindkettőre — egyfelől „problémák", másfelől „problematika" —, s mindkét megfontolás „gyanúsnak" ítéli a régi modellt, és annak „lecserélését" szorgalmazza.13 Eszerint a történelemoktatás pedagógiai megközelítése nem más, mint az Annales tudományos gyakorlatának derivátuma iskolai szinten. E hipotézisnek az a hátránya, hogy túlzottan elszigeteli a történelemoktatást, amelynek fejlődése alapvetően a pedagógiához kötődik és túlmutat a történelmen magán. Ennek igazolására elég ha a matematikára utalunk, amelynek oktatását az 1960-as években alapjaiban változtatta meg a halmazelmélet.14 Am míg a kutatásban ennek hasznossága kétségkívül elismert, az iskolai pedagógiában legalábbis vitatott a használhatósága. A történelem és a matematika fejlődése közötti párhuzamok szembeötlőek. De milyen mértékben kapcsolódik egymáshoz két jelenség, és/vagy milyen mértékben függnek egy külső, közös tényezőtől? Hogyan különítsük el az okokat és a következményeket? Anélkül, hogy válaszolnánk a kérdésre,15 legyen elég talán annyit meg-10 Poitevin: Télérama., i. m. 11 Pierre Nora kutatásvezető az École des Hautes Études en Sciences Sociales-on, a Francia Akadémia tagja. A Lieux de mémoire (Az emlékezet helyei) című neves könyvsorozat főszerkesztője. 12 Pierre Nora: Ce que chronologie veut dira.. [Mit jelent a kronológia..] In: 1515... i. m. 461. 13 Ferro: i. m. 468. 14 Ez a forradalom Franciaországban elsősorban egy tudományos és ipari érdekeltségű közlemény érdeme, amelyet többen publikáltak Nicolas Bourbaki álnév alatt (a szerzőt rendszerint csak Bourbakiként emlegetve) és ebben új matematikai terminológiát dolgoztak ki, alkalmaztak és terjesztettek. 15 A szerénység indokolt, hiszen „a kutatás és az oktatás kapcsolatáról" Gérard Noiriel is óvatosan fogalmaz: „Biztosak lehetünk ma abban, hogy a történettudomány eredményei valóban bekerülnek az iskolai tantervekbe és tankönyvekbe? Ezekre a kérdésekre akkor tudnánk felelni, ha vizsgálnánk az általunk készített munkák társadalmi befogadását. Milyen utakat jár be egy ismeret azután, hogy a történész azt valahol kifejtette? Mely ismeretek lesznek maradandók és melyek tűnnek el rövid időn belül? Miért? Ki dönti el?" In: Noiriel: A történetírás „válsága"... i. m. 223.
