Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203
BRIT DIPLOMATÁK JELENTÉSEI MAGYARORSZÁGRÓL 1953-1954-BEN 235 ben szokás szerint lemaradás volt, a mezőgazdasági beruházás értéke mintegy 50%-kal elmaradt a tervezettől, az előállítási költségek 2,8%-kal növekedtek a tervezett 2,2%-os csökkenés helyett, s a munkaerő növekedése ellenére az egy főre eső termelés az előző évhez képest 3,3%-kal csökkent. 20. Farkas később kijelentette, hogy ennek helyrehozása érdekében a munkásoktól elvárják, hogy legalább 6%-kal növeljék a termelést, 3%-kal csökkentsék az előállítási költségeket és 2,5%-os megtakarítást érjenek el a nyersanyag-felhasználásban. 21. A célok eléréséhez szükséges eszközök megválasztásakor azonban a kormány a zavarodottság és a tétovázás jeleit mutatta. Egyfelől megszellőztette, hogy szükség van az iparágak „átcsoportosítására", másfelől azonban jókora bizonytalanságot tanúsított, aminek kiáltó példája volt a Magyar Dolgozók Pártja által október végén meghozott a kényszerű határozat, melyben leszögezték, hogy intézkedni fognak egy nagyszabású gazdasági-politikai program kidolgozásáról és „módot keresnek arra, hogy a tudományos elemzésekkel segítsék a gazdasági tervezést". 22. Ugyanakkor Nagy és Vas Zoltán korábbi tervgazdasági miniszter44 hosszú cikkeikben sokkal inkább az 1953. június előtti politikát, a kollektív irányítással szembeni egyszemélyi vezetésből fakadó hibákat és mindenekelőtt azokat a (meg nem nevezett) párttagokat tették felelőssé Magyarország gazdaságának hiányosságaiért, akik állítólag a munkások életszínvonalának csökkenését kívánták. Nem csoda, hogy ennek nyomán olyan elméletek kaptak szárnyra, miszerint e szigorú bírálattal valójában az ekkor éppen szabadságát töltő Rákosit vették célba, s hogy felröppent annak a híre, hogy Nagy által képviseltekkel szemben visszatérést hirdet saját politikájához. 23. Nehéz volna megbecsülni, mennyi az igazság ezekben az elméletekben. De az bizonyára valahol abban a dilemmában bújik meg, amely a vizsgált év egész politikai és gazdasági életét végigkísérte, nevezetesen abban a problémában, hogy miként egyeztessék össze az alacsonyabb bérért végzendő több munka és a jobb életkörülmények egymásnak ellentmondó célkitűzését. Végül Rákosi december 21-én, a felszabadító kormány45 megalakulásának tizedik évfordulója alkalmából elmondott debreceni beszédében világossá tette, hogy teljes mértékben támogatta Nagy politikáját s ezzel bizonyos mértékig elhárította a közte és a miniszterelnök közötti széthúzásról szóló pletykákat. A dilemma azonban tovább él, s amíg ez így marad, szükségképpen fennáll a párttagok közötti szakadás lehetősége, különösen az olyan élesen szembenálló személyiségek között, mint a kemény és erőteljes Rákosi és a színtelenebb, de kevésbé szigorú Nagy. Külügyek Általános 24. A vizsgált év folyamán az „új szakasz" — a moszkvai pártirányítás szigorú követelményeinek keretei között, ami természetesen a Kreml külpolitiká-44 Vas Zoltán 1945-1949 között a gazdaságirányítás főhatóságaként működő Gazdasági Főtanács főtitkára, majd 1953 tavaszáig az Országos Tervhivatalt vezette, ekkor felmentették és a Komlói Szénbányászati Tröszt igazgatójává nevezték ki. 45 Helyesen: ideiglenes kormány.
