Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203
BRIT DIPLOMATÁK JELENTÉSEI MAGYARORSZÁGRÓL 1953-1954-BEN 233 Pártja kongresszusán Nagyra maradt a feladat, hogy figyelmeztesse hallgatóságát, hogy ez meg fog változni és a jövőben a helyi tanácsok jóval nagyobb szerepet fognak játszani az ország vezetésében. Addig is a még csak csírájában létező Hazafias Népfront új tervezetet készített, amely szerint a tanácsok a jövőben több fokozaton keresztül — faluról járásra, járásról városra — a magasabb igazgatási szerveknek lesznek felelősek és a korábbinál jóval nagyobb önállóságot élveznek majd, különösen a pénzügyek terén. A korábbi választásokkal ellentétben igen bonyolult választási rendszert dolgoztak ki, amelyben a 107 ezer jelölt mindegyikére a megfelelő körzetben szavaztak. Valamennyi jelöltet a Hazafias Népfront állította, de állítólag csupán 37%-uk tagja a Magyar Dolgozók Pártjának. Mindez azt a célt szolgálta, hogy azt a benyomást keltsék, mintha a választásokon a népakarat jelöltjeire szavaznának. 14. Két dolog világosan kirajzolódott a választási kampányban, nevezetesen az, hogy azokat, akik elég meggondolatlanok voltak hozzá, hogy a Párt támogatása nélkül jelöltessék magukat, hamar elhallgattatták, (Farkas szerint: „Itt-ott az ellenség kulákokat és volt csendőröket próbált jelölni..., de minden esetben szégyenletesen alulmaradt."), illetve hogy a tanácsoktól elvárták, hogy népszerűsítsék a kormány programját és biztosítsák annak végrehajtását. így a Szabad Nép a választásokkal kapcsolatban ezt írhatta: „harcosok többmilliós új hadserege vette vállára a Párt gondjait és nehézségeit". A valóságban a Hazafias Népfronttal és az új tanácsokkal a kormánynak az év végére két fontos új eszköz volt a kezében, melyekkel a fásult népet a Júniusi útra" terelhette. Foglyok szabadon engedése 15. A fent említett látszólagos engedményekkel kapcsolatban helyénvaló megemlíteni Kovács [István], a Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának első titkára október 13-án tett figyelemre méltó kijelentését. Eszerint „a korábbi Államvédelmi Hatóságok vezetősége, amely bűnös és pimasz módon kihasználta a pártellenőrzés hiányosságait, sok elvtársat letartóztatott, a bíróságok pedig koholt, hamis vádak és bizonyítékok alapján elítélték őket". (Ez nyilvánvalóan ügyes utalás volt arra az év során tett korábbi hivatalos közlésre, mely szerint Péter Gábort, az Állambiztonsági Rendőrség [sic!] volt főnökét, aki később kegyvesztett lett, számos társával együtt elítélték „állam- és népellenes bűnökért".) Kovács hozzátette, hogy a további vizsgálatokat követően számos fogva tartottat szabadon engedtek, s kijelentette, „a Központi Vezetőség minden párttagnak kötelezővé tette, hogy segítse a rehabilitált elvtársakat, hogy minél hamarabb csatlakozhassanak a szocializmus építéséhez". 16. A vizsgált évben a követség csakugyan számos volt politikai fogoly szabadon bocsátásáról kapott értesülést. Sokan közülük, például Kállai, Kádár, Losonczy [Szilárd] és Újhelyi [Szilárd], „nemzeti" kommunisták voltak, nem Moszkvában kaptak képzést, és 1951-ben tartóztattak le őket, valószínűleg mint Tito potenciális híveit. Szabadon engedtek még néhány, a Rajk-perrel kapcsolatba hozott kevésbé fontos személyt, az év végén pedig két amerikai állampolgárt, Noel Fieldet és feleségét (akik később politikai menedékjogot kértek Magyarországon). A többi szabadlábra helyezett fogoly közül Kéthly Anna és
