Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203
230 H. HARASZTI EVA Amikor végül bejelentették, hogy a kongresszust és a költségvetési vitát is elhalasztják, joggal lehetett hinni, hogy ennek nyomán elemző vizsgálat indul majd az ország gazdaságáról, melynek súlyos helyzetéről a kulisszák mögött már lehetett hallani elégedetlen hangokat. Az azzal kezdődött, hogy a parasztokat a szokásos módon a beszolgáltatási kvóta teljesítésére buzdították, közzétették az ennek elmulasztása miatt megbüntetettek névsorát, ösztönözték az agrárszakembereket és főként a DISZ tagjait, hogy menjenek ki a földekre és segítsék a parasztok munkáját, az ügyvédeknek pedig megtiltották, hogy jogi tanácsot adjanak az egyéni gazdálkodóknak azon termelőszövetkezetek ellen indított pereikben, amelyek nem adták vissza a parasztok tulajdonát, miután ezek tavaly kiléptek a téeszből. Ugyanakkor megbírálták az ipari munkásságot, különösen a bánya- és kohóiparban dolgozókat, amiért nem teljesítették a tervet, továbbá intézkedéseket jelentettek be az új és jobb sztahanovista módszerek és az intenzívebb munkaverseny vonatkozásában. Ahogy közeledett a kongresszus megnyitásának időpontja, az elégedetlenség egyre erősödött és sürgetőbbé vált. Amikor áprilisban a kommunista párt budapesti helyi értekezlete megkezdődött, nyilvánvalóvá vált, hogy az ország komoly pénzügyi válságba jutott, és a vezetőségnek meg kell hátrálnia, hogy elkerüljék a túlzott eladósodást. 5. így azután hirtelen nyilvánosságra hozták, hogy Stalinvaros [sic!] acélöntödei központ építését, amelyet oly egybehangzóan a szocialista tervezés mintapéldájaként emlegettek, legalább átmenetileg szüneteltetni kell (később hasonló bejelentést tettek a budapesti földalatti vasút munkálataival kapcsolatban), s még inkább villámcsapásként hatottak azok a bejelentések, amelyek a „bérfegyelem" megsértése elleni erőteljes kampányt vezették be. Ez a kampány, amely a bűnösök megbírságolására vonatkozó intézkedéseket is magában foglalta, azon vállalatvezetők ellen irányult, akik annak érdekében, hogy minden rájuk bízott „tervet" teljesítsenek, jóval több bért és prémiumot fizettek, mint amit az állam és szakszervezetek közötti szerződések megszabnak. Ezek az állapotok, továbbá a hanyag irányítás, a pazarlás, a munkakerülés és a magas termelési költségek adták a pártkongresszus fő témáját, mely végül május utolsó hetében kezdődött Budapesten. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa 6. A konferencián a szónokok egymás után részletezték az előző bekezdésben említett hiányosságokat. A magyarországi gazdasági válság természetéről Gerő mondott néhány adalékot, amikor rámutatott, hogy 1954 első negyedévében az egy főre jutó termelési érték 6,6%-kal elmaradt az előző év hasonló időszakától, miközben az egy főre jutó jövedelem 15,6%-kal magasabb. Egy újabb lehengerlő statisztika adat felvonultatásával, ami oly kedves a kommunisták szívének, kimutatta, hogy a terv teljesítése során kifizetett bértöbblet a megelőző 9 hónapban elérte a 830 millió forintot. A konferencián végig domináns szerepet játszó Rákosira maradt, hogy erőteljesen bírálja a Gerő által említett visszaéléseket, az ezeket előidéző „liberalizmust"42 pedig jobboldali elhajlásának minősítse. Nagynak az volt a feladata, hogy lágyabb szólamot játsszon a kon-42 Itt: engedékenységet.
