Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203

224 H. HARASZTI ÉVA Gerald Gordon Simpson bizalmas jelentése 1953. október 22-i sztálinvárosi és komlói útjáról Budapest, 1953. október 24.36 A sztálinvárosi ipari központ és a komlói bányavidék — Magyarország két legnagyobb és legjobban népszerűsített ipari létesítménye — elég közel fekszik Budapesthez, hogy egynapi utazás során mindkettőt meg lehessen látogatni. Komló azonban csupán nem egészen 4 mérföldnyire van azon a sávon belül, ahol még szabadon utazhatunk, a zóna kialakítása miatt pedig nem lehet megközelíteni közvetlenül a Pécsre vezető első osztályú fő közlekedési útvonalon. 1953. október 22-én bonyolítottam le az utazást egy amerikai kollégám társaságában, a Magyar Külügyminisztérium Protokoll Osztálya pedig telefonon világossá tette, hogy komlói látogatásunkat csak akkor engedélyezik, ha tudomásul vesszük, hogy a telep hátsó bejáratát vesszük igénybe. Amikor rátértünk erre az útra, rájöttünk, miért voltak a hatóságok olyan nagylelkűek, hogy beengedjenek bennünket Komlóra, hiszen valószínűleg kevés budapesti diplomata enged a kísértésnek, hogy oda utazzon. 2. Sztálinváros mindössze 35 mérföldnyire fekszik Budapesttől délre a Duna nyugati partján, mintegy 200 láb magasságban a folyó fölött egy fennsíkon. Az ipartelep felső épületszintjeit először akkor bukkan elő az eléggé sík tájból, ha már legalább három mérföldnyire megközelítettük. A Budapestről ide vezető út keresztülvezet a régi és valaha nyilvánvalóan egészen csinos Dunapentele falun, ahol parasztokat látni, amint mindennapi dolgukat végzik, libáikat terelik, kocsijukat hajtják és nemigen törődnek azzal, mi történik egy mérföldnyivel odébb. A tervezők azonban súlyos csapást mértek Dunapentelére, amelyet most nehéz porréteg borít, fölötte pedig a sztálinváros forgalom és termelés szennye lebeg. 3. A falu végétől néhány méternyire az út elkanyarodik és a kanyar után szinte azonnal az új város lakónegyedéhez érkezünk. Itt egy negyedmérföldnyi négyszögben húsz vagy harminc hatalmas, ötszintes blokkházban állnak különböző készültségi fokban, mindegyik ugyanabban az egyhangú stílusban, mintha csak megfordított cipődobozok volnának, melyeknek oldalába négyszögletes lyukakat vágtak. Közöttük vezet a mindenhonnan ismerős Sztálin utca, és aztán matematikai pontossággal választják el egymástól az épületeket a Leninről, Rákosiról, Petőfiről, Bartókról [sic!] és másokról elnevezett utcák — amint az várható is volt. A Sztálin utcában találhatók egy-egy szaküzlet — fényképész, fodrász, gyógyszerész, sportbolt —, a lakónegyed különböző pontjain pedig, ahogy láttam, három fűszeres és két élelmiszer-, illetve zöldségbolt. Természetesen mindegyik állami tulajdonban van, és ugyanazokat az árukat kínálják ugyanazon az áron, mint Budapesten, de ebben a környezetben minden még kevésbé kívánatosnak tűnik, mivel mindent beleng a poros és a rendezetlenség, amiből, úgy tűnik, nem lehet szabadulni Sztálinvárosban. A lakónegyed peremén állnak az olyan létesítmények, mint a Béke étterem és egy egybeépített mozi- és színházterem. 36 Uo.