Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - H. Haraszti Eva: Brit diplomaták jelentései Magyarországról 1953-1954-ben I/203

210 H. HARASZTI ÉVA idő ahhoz, hogy az eredményekről akár csak hozzávetőleges pontosságú becslést adhassunk."14 Labouchère követ 1953. október 20-án szigorúan bizalmas jelentésben számolt be barátjának, Henry Arthur Frederick Hohlernek, a Foreign Office Északi Osztálya vezetőjének a Nagy Imrénél tett látogatásáról. E jelentést érdekessége miatt teljes egészében idézzük: „Kedves Harry, azért írok, hogy tudassam veled, a miniszterelnök október 17-én fogadott. Az audienciára a parlament épületében került sor, a lebonyolítás pedig az ünnepélyesség és nemtörődömség olyan furcsa elegye volt, ami — úgy tűnik — a népi demokráciák sajátja. Nagyhoz például egy elegáns, jó megjelenésű hivatalnok vezetett egy igen kopott öltözetű, félrecsúszott nyakkendőt viselő fiatalember kíséretében. Nagy szívélyesen fogadott és tiszteletemre rendkívül jó (1947-es évjáratú) tokaji palackot bontott. Ezután beszélgetésbe elegyedtünk, amit eléggé érdekesnek találtam, igaz, csupán azért, mert Nagy meglepően naivnak mutatkozott. Miután illő módon megemlékeztünk az országainkat összekötő kapcsolat szilárdságáról, a tokajira fordítottuk a szót, amelyről Nagy elmondta, hogy most sokkal jobb árucikk, mint a Habsburgok idején volt, mivel most »kollektíven« állítják elő és olyan állandó minőségben, ami a régi időkben lehetetlen lett volna. Ezután Nagy megkérdezte, hogy éreztem magam Ausztriában [Labouchère korábban bécsi brit nagykövet volt — H. H. E.], s az erről folytatott további beszélgetésünk során együttérzésének adott hangot az osztrák nép iránt, amely oly alacsony életszínvonalra van kárhoztatva. Udvariasan ellentmondtam, de a miniszterelnök leintett, és ha már karmai közé kapta Ausztriát, látható élvezettel marcangolta tovább. Olvastam-e arról —kérdezte —, milyen szégyenletesen viselkedett az osztrák tömeg hogy a legutóbbi osztrák-magyar futballmeccsen? Azt feleltem, úgy hallottam, hogy az indulatok kissé fellobbantak, de ez szokványos jelenség a nemzetközi sporteseményeken. Nagy nem értett egyet, és arról biztosított, hogy az osztrák magatartás azzal magyarázható, hogy a tömeg nagy része fasiszta eredetű és meggyőződésű volt. Hogy eltávolodjunk e nyilvánvalóan terméketlen témától, igyekeztem a futballról folyó beszélgetést a közelgő angol-magyar mérkőzésre terelni, ám mielőtt ezt megtehettem volna, de Nagy nem tágított, és élesen kritikus előadást nem tartott a Habsburgok bűneiről, akiket felelősnek tart azért, hogy a magyarok az ipar terén száz évvel lemaradtak Európától. S ami még ennél is rosszabb, elfojtották Magyarország függetlenségi harcát 1848-ban. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, hogy megemlítsem, ebben az eseményben az orosz fegyvereknek is jelentős szerepet jutott, mire Nagy sértődés nélkül azt felelte, hogy nem is lehetett egyebet 14 Labouchère bizalmas jelentése Salisburynek (1953. szeptember 18.). TNA FO, 371/106286/ NH 1102/25. Az e tárgykörben folytatott újabb magyarországi kutatások igazolták, hogy Gero távolról sem volt az a kitűnő gazdasági szakember, aminek kortársai s későbbi történeti munkák beállították. 0 maga eredetileg orvos akart lenni. Újabb szovjet források feltárásával az is megállapítást nyert, hogy a beépített szovjet ügynökök és a Kiszeljov budapesti nagykövet nem éppen Rákosi-barát jelentéseiből a Szovjetunió jól ismerte Rákosi tevékenységét.