Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Thomas Sakmyster: Goldberger Sándor / J. Peters és az amerikai kommunista mozgalom I/185
GOLDBERGER SÁNDOR ÉS AZ AMERIKAI KOMMUNISTA MOZGALOM 195 tos dokumentumokhoz is hozzáférhet, ezeket lefényképezheti és eljuttathatja (vagy éppen eladhatja) a szovjet hírszerzésnek. Péter már korábban, a hamis útlevelek révén kapcsolatot létesített a GRU ügynökével, aki gyorsan elfogadta javaslatát, amelyben felajánlotta a külügyből, illetve más kormányzati körökből származó dokumentumok másolatát. 1937-re a Peters szervezte kém-hadművelet már folyamatosan működött, a külügyből és a pénzügyminisztériumból érkező dokumentumokat a GRU rendre megkapta. Peters legfontosabb informátora Alger Hiss, Henry Julian Wadleigh és Henry Dexter White volt.43 A dokumentumok egy része Whittaker Chambers közvetítésével jutott Péterhez, 1936 őszétől azonban néhány dokumentum közvetlenül Borisz Bikovhoz, a GRU New York-i „felügyelőjéhez" érkezett, akivel Peter együttműködött.44 Nehéz volna megmondani, hogy mennyi és milyen értékű külügyminisztériumi és pénzügyminisztériumi dokumentumról volt szó, hiszen a szovjet-orosz hírszerzői akták még nem kutathatók.45 Mindenesetre nagy volt a szovjet érdeklődés az amerikai diplomáciai táviratok másolatai iránt, hiszen ezek nagy segítséget jelentettek a folyamatban lévő ügyekben, illetve az amerikai rejtjelkódok feltörésében. A 30-as években az Egyesült Államokban dolgozó szovjet kémek versenyben álltak egymással, hogy melyiküknek sikerül több ügynököt beépítenie a Roosevelt-adminisztrációba. Bármily csekély volt is a jelentősége, Peters kémmanővere azt bizonyította, hogy még magas kormányzati beosztásban lévő amerikai állampolgárok is meggyőzhetők voltak, hogy a Szovjetunió javára kémkedjenek, csak jól kellett őket irányítani és motiválni.46 Ugyanilyen érdekes, és Peters tevékenysége a bizonyíték rá, hogy a megfelelő elővigyázatossággal végzett munkát sem az FBI, sem az érintett kormányzati irodák nem vették észre.47 1932 és 1938 között Peters az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig elnyúló illegális apparátust szervezett, mely behálózta a fontos kormányzati irodákat, a New York-i művészköröket és a hollywoodi filmipart. Számottevő mennyiségű művészt, diplomást és értelmiségit nyert meg párttagnak vagy szimpatizánsnak. De 1938 elején Peters manőverei nagy veszélybe kerültek, Whittaker Chambers ugyanis hirtelen és teljesen váratlanul szakított a párttal és alámerült, hogy megakadályozza szovjet ügynökök bosszúját. Ez a lépés arra vallott, hogy Cham-43 Ld. Weinstein: Perjury, 204-238. 44 Peters washingtoni működésével kapcsolatban ld. Tanenhaus imént idézett könyvének kiegészítését, Herbert Romerstein and Eric Breindel: The Venona Secrets. Exposing Soviet Espionage and America's Traitors [A Venona-titkok. A szovjet kémtevékenység és az amerikai árulók leleplezése]. Regnery, Washington D.C., 2000, 95-141; Bruce R. Craig: Treasonable Doubt. The Harry Dexter White Spy Case [Hazaáruló kétség. A Harry Dexter White kém-ügy]. University Press of Kansas, Lawrence, 2004, 43—44; és Harvey Klehr, John Earl Haynes, and Fridrikh Igorevich Firsov (eds.), The Secret World of American Communism [Az amerikai kommunizmus titkos világa]. Yale UP, New Haven, 1995, 96-98. 45 A Peters működése nyomán megszerzett dokumentumok természetéről bizonyos fogalmat alkothatunk két ellopott, 1936-os irat másolata alapján, amelyek az AKP levéltárban maradtak fenn. Ld. Klehr: The Secret World of American Communism, 111-118. 32. és 33. sz. dokumentum. 46 Allen Weinstein: The Haunted Wood: Soviet Espionage in America — The Stalin Era [A kísértetjárta erdő: szovjet kémtevékenység Amerikában — a Sztálin-éra alatt]. Random House, New York, 1999. 38. 47 Katherine Sibley megjegyzést tett a „30-as évek tisztviselőinek hanyagságára", akik elmulasztották a szovjet kémtevékenység felderítését. Katherine Sibley: Red Spies in America. Stolen Secrets and the Dawn of the Cold War [Vörös kémek Amerikában. Ellopott titkok és a hidegháború hajnala]. University of Kansas, Lawrence, 2004, 4.
