Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Thomas Sakmyster: Goldberger Sándor / J. Peters és az amerikai kommunista mozgalom I/185

GOLDBERGER SÁNDOR ÉS AZ AMERIKAI KOMMUNISTA MOZGALOM 191 amelyekkel a GRU [Glavnoje Razvedivatyelnoje Upravlenyije, Felderítési Főparancsnokság], a szovjet katonai hírszerzés vagy a Komintern hírszerző szolgálata (Külkapcsolati Részleg, orosz rövidítésben: OMS) által „illegális rezidensként" kiválasztottaknak rendelkezniük kellett.23 Moszkvai tartózkodásával kapcsolatban Péter később ezt írta: „időm az illegális munkával való megismerkedéssel telt".24

Nem került elő semmi olyan, Péter visszaemlékezését alátámasztó bizonyíték arra nézve, hogy a moszkvai Lenin Intézetben tanulta volna a kémtevékenységet vagy az illegális munkát. Előadásokat tartott és általánosságban felügyelte a Lenin Intézetben tanuló amerikai diákokat, de az bizonyos, hogy maga nem volt az intézmény hallgatója. Valószínűbbnek látszik, hogy kapcsolatban volt vagy a GRU-val, vagy az OMS-sel, sőt talán utasításokat is kapott tőlük. A 30-as években később Péter bizalmasan közölte egy barátjával, hogy ő az összekötő a Komintern és a szovjet titkos rendőrség között (erre vonatkozó bizonyítékkal nem rendelkezünk - T.S.); s ha ez igaz, ennek a kapcsolatnak kezdetei moszkvai tartózkodásáig nyúlnak vissza.25 Miután Moszkvából eljött, első állomása 1932 júniusának végén Berlin volt. Egy hónapnál hosszabb időt töltött ott, sokat tanult a német kommunistáktól, akiknek nagy tapasztalatuk volt a konspirációs tevékenységben.26 Ahogy visszatért az Egyesült Államokba, a párt központi bizottsága azonnal megbízta a „titkos apparátusban való munkával".27

Egyre jelentősebb elismeréseként ugyanott bocsátottak rendelkezésére irodát, ahol a többi fontos ember is dolgozott: a párt New York-i központi épületének 9. emeletén. Beválasztották a Politikai Bizottságba is, s két másik vezetőségi taggal együtt felügyelte a szervezési munkát.28 A következő évtizedben olyan rutin ügyekben foglalkoztatták, mint a tagsággal, tagdíjakkal, sztrájkokkal, személyes ügyekkel és más hasonló, a szervezéshez kapcsolódó teendők. Ezekben az ügyekben bizonyult a leghatékonyabbnak, s a vele együtt dolgozók legtöbbje szerint elfogulatlan és józan volt,29 s időről időre bevonták más, a párt számára fontos feladatokba is. Később azzal büszkélkedett, hogy a 30-as években a titkos apparátus minden fontos akciójában benne volt. Amikor a párt vezetőiben felmerült, 23 A szovjet és a Komintern hírszerzés gyakran keresett potenciális ügynököt a korábbi Osztrák-Magyar Monarchia területéről érkező emigránsok között. Ld. Nigel West: MASK, M15's Penetration of the Communist Party of Great Britain. Routledge, London, 2005. 255. 24 Louis Rethy Reed, amerikai magyar kommunista, aki jól ismerte Pétert s 1932-ben szintén Moszkvában volt, később elmesélt egy találkozót vele és lakótársával, egy „Manyá" nevű nővel a Hotel Lux-ban lebonyolított találkozóról. „Manya" állítólag azt mesélte Reednek, hogy ő és Péter a Lenin Intézet hallgatói voltak, de csak névlegesen, hogy ezzel fedezzék, hogy közben kémiskolába járnak. Louis Rethy Reed hivatalos nyilatkozata. National Archives (Washington), RG46, Internal Security Subcommittee of the U.S. Senate. Dátum nélkül, de feltehetően 1952-ből. 25 Louis Budenzzel készült interjú, 1948. augusztus 27. INS Deportation File. 26 Péter József visszaemlékezéseiben ez áll: „az USA-ba való visszatérésemet megszakítva pár hetet Németországon töltök, ahol a KP ez irányú tevékenységét tanulmányozom. Az ott szerzett ismertek későbbi pártmunkámban igen hasznosak voltak". 27 Klehr:

The Soviet World of American Communism, 92. 28 A két másik ember „Brown" (Max Bedacht) és William Weiner volt. Ld. az 1933. július 12-én kelt dokumentumot, mely meghatározta a politikai bizottság tagjainak felelősségét. USAKPL, 515/313/165. 29 Egy kommunista, Nathaniel Wehl, aki 30-as években együtt dolgozott Petersszel, azt mondta róla, ő volt a „leghasználhatóbb személy, akivel a kommunista pártban találkozott" és hogy „nagy tehetségű, döntéseiben határozott volt és kitűnő szervező". FBI interview of Nov. 15, 1950, FOIA, 100-184255.