Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Molnár Antal: A bátai apátság és népei a török korban. (Ism.: Forgó András) VI/1599

TÖRTÉNETI IRODALOM 1599 ingatlanokat Veszprém és Zala vármegyében. Ráadásul okulva az 1594. évi tragikus menekülésből — amikor az országrészt az oszmánok megszállták — vagyona egy részét készpénzbe és ékszerekbe fektette. Amikor Hatos Bálint valószínűleg 1624-ben örökre lehunyta szemét, egy sikeres és családján belül a legkiemelkedőbb életút állt mögötte. Fia, az első házasságából 1600 körül születhetett István ugyanakkor már nem tudott hasonló ívű karriert befutni. Ebben meggátolta egyrészt a külső körülmények kedvezőtlen alakulása (a patrónus enyingi Török család kihalása, az apa Bethlen Gábor fejedelem melletti szolgálata, az ellenreformáció kibontakozása), másrészt korai halála. A magam részéről összefoglalásként két szempontot emelnék ki, amely a kismonográfiát számomra nagyon tanulságossá tette. Egyrészt Pálffy Géza bizonyságot ad a 16-17. századi magyar nemesség alkalmazkodó képességéről, s mai szóhasználattal élve „több lábon állásának" szükségszerűségéről. Másrészt Hatos Bálint életpályáján keresztül a szerző újabb és fontos adalékokkal szolgál a korszakkal foglalkozó társadalom- és művelődéstörténészek munkájához, de egyúttal az észak-dunántúli vármegyék (Veszprém, Sopron, Győr, Vas) történetének kutatásához is. Bagi Zoltán Molnár Antal A BÁTAI APÁTSÁG ÉS NÉPEI A TÖRÖK KORBAN METEM Könyvek 56. Budapest, 2006. 167 o. (okmánytárral és három térképmelléklettel) A szerző kismonográfiájában a bátai apátság 17. századi történetének vizsgálatára vállalkozik. Levéltári kutatásai során összegyűjtötte az apátságnak a korszakra vonatkozó forrásait, amelyeket a pozsonyi káptalan magánlevéltára, a magyar kincstári levéltárak és a Daróczy (Fördős) család levéltára őriznek. Ezt a forrásanyagot több más levéltári dokumentumból származó adattal egészítette ki. Molnár Antal bevezetőjében a hódoltsági egyháztörténeti kutatás két paradigmáját határozza meg: a kérdés intézményi és területi vizsgálatát. Tanulmányával mindkét kutatási irányon belül új szempontokat jelöl ki: a helyszín az eddig alig kutatott Tolna megye, szereplői pedig a korábbi vizsgálatok misszióspapjai, szerzetesei és licenciátusai mellett az a káptalani papság, amelynek tagjai a 17. században a címzetes apátságok és prépostságok nagy részét megszerezték. Megfogalmazása szerint ezt az új szempontokkal bővített elemzést egy, a 17. századi hódoltsági egyháztörténetre vonatkozó kivételesen gazdag forráscsoport teszi lehetővé, a bátai apátság iratai ugyanis a hódoltsági kisebb egyházi javadalmak közül mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból kiemelkednek, lehetővé téve e javadalom birtoklásának, birtokmegőrzésének és az adóztatás teljes folyamatának rekonstruálását. A szerző munkáját esettanulmánynak szánja: a bátai apátság példáján számos általános következtetést von le a hódoltság területén fekvő egyházi javadalmaknak és javadalmasainak 17. századi történetét illetően. Megállapításainak alátámasztására nagy számú levéltári forrást és szakirodalmi adatot idéz, így a tanulmány lapjain valóban megelevenedik a hódoltság történetének e kevéssé ismert szelete, a javadalmas prépostságok, apátságok és egyházi kommendátoraik 17. századi működése. Molnár Antal munkáját három fő fejezetre tagolja: az elsőben az egyházi középréteg hódoltsági , jelenlététét" vizsgálja, majd a bátai apátság birtokainak kormányzatát és adóztatását mutatja be. Az utolsó fejezetben egy irodalomtörténeti ritkaság, Veresmarti Mihály bátai apát „Intő s olvasó levél" című műve kapcsán a bátai apátságban folytatott pasztorációs tevékenységgel foglalkozik. A kismonográfiát okmánytár egészíti ki, amelyben a szerző a bátai apátság 59 magyar és latin nyelvű dokumentumát teszi közkinccsé. A függelékben közölt három térképvázlat Tolna megye délkeleti településeinek topográfiáját, a 17. században egyházi kézen lévő címzetes prépostságok és apátságok rekonstruált elhelyezkedését, valamint az 1686-ig működő magyarországi székes- és társaskáptalanokat jeleníti meg. Az 1093-ban alapított bátai Szent Mihály bencés apátság a Szent Vér (pontosabban a vért hullató Oltáriszentség) kultuszának köszönhette késő középkori virágzását. Az Űrnapján rendezett búcsúra, amelyhez később keresztbúcsú, sőt 1500-ban jubileumi búcsú is társult, jelentős zarándoktömegek érkeztek. Ehhez társultak a főúri családok, köztük kiemelkedően a Hunyadiak