Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - Pálffy Géza: Egy különleges nemesi karrier a 16-17. században. Hatos Bálint pápai vicekapitány és családja története (Ism.: Bagi Zoltán) VI/1597

1598 TÖRTÉNETI IRODALOM tány (1602-1606) a Habsburg uralkodó hűségén maradt Hatost, a pápai lovasfőlegényt bízta meg ideiglenesen a Bocskai István csapataitól visszavett Veszprém vára vezetésével, amíg Tobias Graf kinevezett főkapitány vissza nem érkezett állomáshelyére. Hasonlóan Török István közreműködése is közrejátszhatott abban, hogy 1607 és 1609 között Hatost mint birtokos nemest Veszprém vármegye valószínűleg pápai járásának szolgabírójává választották. Az sem kizárt, hogy a későbbiekben is betöltött hasonló tisztséget, a források nagymértékű pusztulása azonban lehetetlenné teszi ezen feltételezés igazolását. „Bálint úr" 1613-ban érte el karrierje csúcsát. Az elhunyt Szlakovics Farkas helyett patrónusa őt javasolta helyetteséül, pápai vicekapitánynak. A kinevezést Hans Breuner győri generális is támogatta, mint ahogyan az Udvari Haditanács az évi iktatókönyvének lapjain fennmaradt bejegyzés is tanúsítja. A Bocskai-felkelés idején az uralkodóhoz hű Pápa őrsége Bethlen Gábor fejedelem 1619-1620. évi hadjárata alkalmával pártot váltott. (Ezt nem tekinthetjük egyedi jelenségnek a Dunántúlon, hiszen a korábban éppen Pápán szolgált szentgyörgyvölgyi Bakács Sándor 1605-ben Bécs rendíthetetlen híve maradt. Másfél évtizeddel később azonban, mint keszthelyi főkapitánya, a krónikus zsoldelmaradásnak is köszönhetően Bethlen mellé állt.) Hatos Bálint az erdélyi fejedelemhez, majd választott magyar királyhoz való csatlakozás után a veszprémi főkapitányi tisztséget is megkapta mintegy fél évre (1621 októberétől 1622 áprilisáig). Ez azonban utóbb katonai karrierje végét jelentette a Habsburg király oldalán, hiszen a nikolsburgi béke után (1621. december 31.) leváltották korábbi tisztéről. A patrónus Török István azonban nem csupán katonai és civil karrierjét egyengette familiárisának, hanem birtokait is gyarapította. Győr vármegye több falujának (például Sövényháza vagy Gyömöre) egy-egy részét zálogba adta neki. A jó házasság is hozzájárult, sőt szinte elengedhetetlennek tekinthető volt a társadalmi presztízs emelkedéséhez a korszakban. Hatos Bálint két nálánál tekintélyesebb nemesi család tagjaival kötött frigye mind birtokait, mind kapcsolatait gyarapította. A török fogságból szabadult „Bálint úr" először a neves végvári főtiszt, berenhidai (berhidai) Huszár Péter leányát, Zsuzsannát vezette oltár elé. A házasság révén a kismonográfia főhőse Csorna körüli birtokai mellé újabbakat szerzett Zala, Veszprém és Tolna megyében is. Emellett Bethlen pártjára állását elősegíthette, hogy az erdélyi fejedelem dunántúli mezei generálisa és főlovászmestere néhai feleségének testvére, Huszár István volt. Huszár Zsuzsanna valamikor 1607 után bekövetkezett halálát követően újra nősült Hatos Bálint. Az új ara, Chernél Anna azonban már nem egy rangos végvidéki katonafamília, hanem egy Vas vármegyei előkelő köznemesi család hölgytagja volt. Rokonságában olyan személyek tartoztak, mint nagybátyja Chernél Tamás nádori helytartói ítélőmester és Sopron vármegyei követ, illetve unokatestvére, István, aki szintén ítélőmesterségig vitte. A kiváló nagyúri kapcsolat és a jó házasság mellett a harmadik tényező, a rátermettség vagy tehetség sem hiányzott Hatos Bálint karrierjének kibontakozásából. A mintegy négy évtizedes szolgálat lehetőséget adott arra, hogy megmutassa katonai, vitézi erényeit. Valószínűleg e képességeinek is köszönhette, hogy Huszár Péter, a kor egyik leghíresebb bajvívó huszártisztje, Pápa vice-, majd főkapitánya egy lovasfőlegényhez adta Zsuzsanna nevű leányát. Emellett a jó katona képét szintén alátámasztja, hogy — mint ahogyan már említettem — 1605-ben Eggenberg győri főkapitány Hatost bízta meg Veszprém végvár ideiglenes vezetésével, majd pedig 1613-ban Török István javaslatát a vicekapitányi tisztségre a győri generális is támogatta. Rátermettségét azonban Hatos Bálint nem csupán Pápa és Sárvár végváraiban, illetve a harcmezőn bizonyította. Részt vett a vármegye életének irányításában 1607 és 1609 között, mint a pápai járás szolgabírája, valamint néhány alkalommal az itteni úriszék munkájába is bekapcsolódott. Thurzó György nádor megbízásából pedig 1610-ben Marcaltőn tanúkihallgatást végzett a győri káptalan emberével. Az igazgatási és bírósági ügyek mellett tovább gyarapította tekintélyét, hogy a református egyház helyi életében is aktív szerepet vállalt. 1612 novemberében például patrónusa és a pápai református közösség követeként harmadmagával részt vett a Vas vármegyei Köveskúton tartott zsinaton. Mindezeket a tisztségeket és megbízatásokat Török István kitüntető támogatásán túl annak is köszönhette, hogy írástudó ember volt. Mint ahogyan a kötet Függelékében közölt saját kezű levelei alapján a szerző megállapítja, Hatos betűit jól formálta, amely gyakorlott kéz írására vall, és a magyar nyelvet ékesen használta. A katonai és polgári életben elért sikereit Hatos Bálint végül azzal tette teljessé, hogy a Huszár famíliától örökölt és patrónusától zálogba kapott birtokok mellett maga is szerzett kisebb