Századok – 2007

TÖRTÉNETI IRODALOM - A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig (Ism.: Mihalik Béla Vilmos) VI/1594

1596 TÖRTÉNETI IRODALOM bati jezsuita templom főoltárán, a 17. század végére általánosan elterjedve. Szelestei N. László az eddig alig vizsgált kőszegi jezsuita História Domus alapján mutatja be a rend helyi tevékenységét és egy barokk kisváros vallási életét a 17-18. században. Kerny Terézia a szent királyok tiszteletének és a Szűz Mária országa toposz elterjedését, összekapcsolódását vizsgálja. Ennek első megjelenése a Szántó Arator István által 1571-ben Báthory Istvánnak írt levélben található, de a két kultusz legkövetkezetesebb összekapcsolója Pázmány Péter lett. A fentebb már említett 1613. évi Kalauz híres címlapképén Szűz Mária a magyar szentek társaságában jelenik meg. Az ikonográfiák újfajta felhasználásának ideológiai hátterében a törökök és a protestantizmus elleni küzdelem húzódott meg. A magyarországi jezsuita iskolai színjátszás történetét mutatja be Kilián István, a nagyszombati iskola színdarabjainak, színházának és az Esterházyak mecenatúrájának vizsgálata során. A következő részben a rend oktatásáról és iskoláiról szóló tanulmányokat találhatunk. Bitskey István írásában a magyarországi rendtagok és a német területek egyetemeinek (Graz, Bécs, Ingolstadt, Prága, Olmütz, Diliingen) kapcsolatával foglalkozik. Ezeknek a népszerűségét az sem csökkentette, hogy 1635-ben Nagyszombatban is egyetem alakult. A diákokon kívül azonban a több helyen is oktató tanárok színesítették a kapcsolatokat. A pálos szerzetesek jezsuita kollégiumokban történő felkészítésének történetét tekinti át Véghseő Tamás. Mivel a pálosok római rendházában alakult meg 1579-ben a Collegium Hungaricum, ezért cserébe a rend 3-3 alapítványi helyhez jutott a római intézmény mellett a bécsi, olmützi és prágai pápai szemináriumokban. A pálosok e jogának írásba foglalása azonban ekkor elmaradt, így egészen a 18. századig küzdeniük kellett a pálos növendékek felvételéért. A jezsuita képzés ugyanakkor nagyban elősegítette a pálos rend reformját is. Horváth Sándor a soproni, kőszegi és győri jezsuita gimnáziumokban tanuló nyugat-magyarországi (gradistyei) és a horvátországi horvát diákokat vizsgálja származási helyük, identitásuk és későbbi életpályájuk tükrében. Kalmár János tanulmánya a hatalom és a jezsuita rend viszonyának egy érdekes részletét, a főhercegek nevelését tekinti át. Ezt III./VI. Károly és jezsuita gyóntatója, preceptora, Andreas Pau(e)r, mint tanítvány-tanító kapcsolatán keresztül vizsgálja. A tanulmányi előremenetel szabályozott rendje mellett különös szerepet töltött be az a királytükör, amelyet a jezsuita atya 1700-ban írt a főhercegnek. A jezsuiták társadalmi igazságosságért tett erőfeszítésével foglalkozó tematikus egységben Botos Máté a rend jelentősebb gondolkodói által betöltött szerepet vizsgálja a 19-20. századi gazdasági átalakulásban és a katolikus közgazdasági irányzatban. Augustin Lehmkuhl páter morálteológiai szempontok szerint vizsgált egyes közgazdasági-szociálpolitikai kérdéseket, a gazdasági változások társadalmi hatását, majd később tevékenyen részt vett a Rerum Novarum enciklika előkészítésében. Az ő hatására alakult ki a német rendtartományban a maria-laachi központ, önálló szakmai folyóirattal (Stimmen aus Maria Laach). Ennek első generációjából vizsgálja Victor Cathrein sajátos gazdasági etikai álláspontját és Heinrich Pesch szocializmus-bírálatát. A második generáció, a Pesch-féle szolidarizmus-iskolához tartozó Nell-Breuning és Gundlach nagy szerepet kapott a többszintű állam kialakítását szorgalmazó, 1931. évi Quadragesimo anno kezdetű enciklika elkészítésében. Hámori Péter ehhez kapcsolódóan ismerteti Varga László és Csávossy Elemér munkásságát. Varga atya az előbb említett Quadragesimo anno és Pesch munkássága nyomán írta meg Társadalmi etika című művét a társadalmi kettészakítottság ellenében. Csávossy páter is hasonló jellegű társadalomkritikával lépett fel írásaiban. A kötet utolsó fejezetébe különböző témájú tanulmányok kerültek. A Cornelius a Lapide belga jezsuita szerzetes által 1625-ben, Antwerpenben kiadott bibliakommentár bevezetőjének magyar történeti vonatkozásait ismerteti Zombori István írása. Koltai András egy luxemburgi jezsuita, Gaspard Wiltheim 1635-1636. évi magyarországi útjáról írt, ismertetve az atya látogatásait a németújvári Batthyány-udvarban, a szombathelyi vármegyegyűlésen és Draskovich György püspökkel folytatott győri megbeszéléseit. A tanulmányt az ismertetett források közlése zárja. Kerkai Jenő életútját vizsgálja írásában Cseszka Éva, és ennek során rámutat, hogy Kerkai a fentebb már említett Csávossy páter hatására is törekedett az egyháztól eltávolodott társadalmi rétegek visszahódítására a KALOT útján. Politikáját a szélsőségektől való távolságtartás jellemezte, a katolikus vezetés támogatásának elvesztését követően azonban a kommunisták 1946-ban sikerrel számolták fel az egyesületet, amelyet Kerkai Jenő viszont megpróbált átalakítani lelkigyakorlatos mozgalommá. Végül 1948-ban ellene is koncepciós per indult. Bikfalvi Géza a jezsuita tartományi központ (Budapest, Mária utca 21-25.) 1890-1950 közötti történetét tekintette át. A templom és az épület 1909-re készült el teljesen, ugyanebben az évben megalakult az önálló magyar provincia is. A Jézus Szíve-tisztelet és a Mária kongregációk történetének bemutatását követően a további rendi intézmények (levéltár, könyvtár) kialakítását ismerteti a tanulmány. Röviden megemlé-