Századok – 2007
DOKUMENTUMOK - Nagy Gábor: Miksa főhercegre várva. Rudolf erdélyi biztosainak két jelentése 1598 májusából VI/1557
1568 NAGY GABOR általa küldött bojárnak Sennyey történelemórát tartott: emlékezetébe idézte, mennyire kiszolgáltatott volt Tamás István, Ivona és Patcova a lengyel-oszmán önkénynek,65 miközben frissen él az emlékezete annak, mily kegyes volt Rudolf király Sánta Péterrel.66 Mindezekről a biztosok az uralkodó mihamarabbi határozatát várják. Maguk egyébként Constantinus Basilius Mihálynak írt levele mellékelt fordításában nem látnak szinte semmit, amire alapozni lehet, alig hihető, hogy a már öreg és nagynevű férfiú a lengyelek és saját hazája ellen fordulna. A levél csakugyan általánosságokat tartalmaz: ha Mihály a kereszténység javát néző dolgokról kíván tárgyalni, küldje megbízható emberét, III. Zsigmond lengyel király hazakészül,67 félő, hogy távollétében Lengyelország meghasonlik stb. A Moldva ellen vezetendő kozákokról nem szól: „Nagsagod énnekem irta volt, hogj ez Kozákoknak irnek, hogj Nagsagodhoz jenének, kikkel ez pogansag ellen alhatna Nagsagod zeoksegednek idején..." A kozákok Mihálynak is, a kereszténységnek is hasznára lesznek, de, „mikoron ertek kellessek koldeneonk, pénz dolgából fogjattkozzas ne legyen". A biztosok közlik, az erdélyi tanácsosok szerint a vajda Rudolf kifejezett parancsának engedelmeskedni fog, miután azt látja, reménytelen megbékélnie a törökökkel. Meg kell győzni, hogy hátulról nem fenyegeti veszély, és inteni kell, az oszmánok ellen cselekedjék, különösen, ha jelen van Miksa főherceg -utalnak sokadszor ugyanarra, azaz a legégetőbb a problémára. A tatár követség A keresztény ligához az 1595. évi prágai szerződéssel csatlakozott erdélyi fejedelem és az Oszmán Birodalmat többek között Pápa és Győr elfoglalásában, valamint a mezőkeresztesi ütközetben mintegy húszezres haddal segítő tatár kán 1597-ben kezdett egymással tárgyalásokba. Az oszmán-erdélyi viszonyoknak a biztosok érkezését megelőző szakasza, illetve a tatár kán helyzete és keresztény diplomáciája egyebek között Ivanics Mária68 és Kruppa Tamás alapos 65 §tefan Tom§a 1563-1564-ben volt hatalmon: legyőzte Heraclides Jakabot, majd vereséget szenvedett a török segítséggel uralmát visszaszerzi) Alexandria Lápu§neanutól. A lengyel királyságba menekült, ahol kivégezték. Lápu§neanu utódát, Bogdánt lengyelek csalták tőrbe, az 1572-ben a helyére került, majd az őt beültető törökkel szembeforduló loan Vodát a szultán végezteti ki 1574 nyarán. A helyére tett Sánta Pétert (lásd a 66. jegyzetet) egy kozák hetman, Ivan Pidkova (avagy loan Potcoavä, azaz patkós) buktatja meg 1577 végén, őt azonban Báthory István király gyorsan elfogatja, majd lefejezteti. 66 Petru (§chiopul) másodjára 1578-1579 között vajdáskodott. Az ekkor helyére ültetett Iancu Sasult (azaz a Szászt) III. Murád 1582-ben leteszi, átadja Báthory István királynak, aki kivégezteti. Péter így harmadjára is hatalomra kerül, 1591-ig. Ekkor végleg távozik, Rudolf császár engedélyével Tirolba költözik. 1594-ben hal meg, a mai Bolzanóban (Olaszország) temették el. 67 János svéd hercegnek Jagelló Katalintól (II. Zsigmond Ágost testvérétől) született fia. 1569-ben trónra lépett apja 1592-ben történt halálával megörökölte a svéd trónt. Nagybátyja, Károly herceg azonban kiszorította a hatalomból, ezért kell most ismét hazatérnie. Lásd a 88. jegyzetet is. 68 L. erre Ivanics Mária: Gázi Giraj kán és Báthori Zsigmond szövetségének terve 1598-ból. Keletkutatás 1989 ősz, 27-59.; Uő: A zsitvatoroki békéhez vezető út. Az 1599. évi béketárgyalások. Történelmi Szemle 35. (1993: 3-4. sz.) 297-311.; Uő: A Krími Kánság a tizenötéves háborúban. (Körösi Csorna Kiskönyvtár 22.) Bp. 1994.
