Századok – 2007
KISEBB CIKKEK - Rüsz-Fogarasi Enikő: Élelmezési szintek a fejedelemségkori Kolozsváron VI/1539
1542 KISEBB CIKKEK re vesszük a helyi adatokat, akkor lát- 1600-tól 1662-ig fontonként egy és hatjuk, hogy a helyi piacok „pulzusa" másfél dénár között változott. Kivétel eltér az országos limitációkétól. Kolozs- csupán az 1602. esztendő jelent, amivár város tanácsi jegyzőkönyveit olvas- kor két dénár volt fontja, illetve 1619, va, sokkal közelebb kerülünk a kor pia- amikor egy és háromnegyed dénárba ci valóságához. Ezekben a határozatok- került. A disznóhús fontja három déban a tanács - a vásárbírák és látómes- nár körül mozgott, az 1662. évi háboterek sugallatára és a kereslet-kínálat rús esztendőben azonban nagyon felszerint - szabta meg a piaci árakat.18 ment az ára, és akár nyolc „pénzt" (mint Többé-kevésbé az országos limitációk is a dénárt egykor nevezték) is elkértek megengedik az ilyen eltéréseket. Az egy fontért. 1609. évi például azt írja „Az tehénhúst Az erdélyi piacokon a 17. század az városokon az bírák, polgárok intéz- elején a legolcsóbb hús a kecskehús volt, zék el az baromnak olcsó avagy drágán amelynek fontja egy dénárba került, való vételéhez képest fontját mint ad- ugyanakkor a gyengébb tehénhús ára is ják, úgy hogy az mesterek is meg ne fo- átlagban ennyi volt. Az 1626. év az előbgyatkozzanak".19 A kenyér árát is a vá- binél is alacsonyabb árakat hozott, amisárbírák határozták meg a búza árának kor akár két font kecskehúst is lehetett függvényében.20 egy „pénzen" venni. A vágott állathúsból Az országos és helyi limitációk se- talán a legdrágább a bárányhús volt, gítségével megállapíthatjuk több ter- melynek ára nyolc és tizenkét dénár körnek árát is. A szarvasmarhahús ára a zött változott. A borjúhúst három és nyolc 17. században például 1661-ig fonton- dénár között árulták a mészárosok. A ként egy és két dénár között ingado- kisebb állatokat valószínű nem fontra, zott, csupán a század eleji esztendők- hanem darabszámra, illetve párjával ben haladta meg ezeket az értékeket, árulták. A legolcsóbb a csirke (egykoron amikor 1602-ben három dénárba ke- „tyúkfi") volt, ezért kettő és négy dénár rült. Mivel Kolozsvár kora újkorának közötti összeget kérhettek, a tyúk 4-5 alapvető élelmiszere a hús volt, ezért pénz (dénár), a kakas 6 pénz, a hízott tekintsünk meg az elemzett limitációk kappan 14 és 24 pénz között ingadozott, segítségével ezek árát. Általában meg- a házi hizlalt lúd 6 és 18 dénár, a házi szabták a vágandó állatnak a felvásár- kacsa ára nyolc pénz volt, a malac pedig lási árát, de az eladási árát is. Ez főleg 8 és 10 pénz között változott, azokra az állatokra vonatkozott, ame- Vadakat és különlegesebb állatolyek vágásával a mészárosok foglalkoz- kat is lehetett természetesen vásárolni tak. a fejedelemségkor vásárain és piacain. A két forrás, azaz az országos és Egy öreg (azaz nagyobb) őzet 32 dénáhelyi limitációk segítségével megálla- ron, nyulat 10 pénzen, foglyot 8 pénzen, píthatjuk több termék árát. A szarvas- császármadarat 10 pénzen, túzokot 60 marhahús ára mellett több más házi- pénzen, vadludat 15 pénzen, vadkacsát állatét is. A juhhús ára például 10 pénzen, indiai tyúkot, azaz pulykát 18 Arhivele Nationale Romane, Filiala Ju- vár városának tanácsi jegyzőkönyvei, Mikrofilm deÇeanà Cluj (Román Nemzeti Levéltár Kolozs 143-146. tekercs, 1566-1666. Megyei Fiókja); Kolozsvár város levéltára, Kolozs- 19 EOE VI. Bp. 1880. 132. 20 EOE VIII. 413. (1627. ápr.)
