Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: A summum jus patronatus a 19. századi Magyarországon VI/1515

1520 HERGER CSABANE katolikus egyház irányában gyakorolt jogaira, valamint a iura circa sacra körébe értett közjogi jellegű legfőbb felügyeleti jogra (jus supremae inspectionis), amelyet az állam minden egyház irányában gyakorolt. Meg kell azonban említeni, hogy némely jogosítványt, mint a párbér vagy a stólapénz szabályozását csak részben sorolták a legfőbb kegyúri jog körébe, valamint a király gyakran nem is egyedül döntött, hanem a rendi gyűléssel együtt, törvénycikkek formájában.19 Másik oldalról nézve Kosutányi Ignác 1906-ban publikált művében hangsúlyozza, hogy a legfőbb kegyúri jog nem tartozott az állam területén lévő minden felekezettel szemben kifejtett királyi felségjogok, így a legfőbb felügyelet, a védelem és a védekezés joga közé, melyek az állami főhatalom megnyilvánulásaként értelmezhetőek.20

Matematikai hasonlattal élve a summum jus patronatus és a jus supremae inspectionis kapcsolata leginkább úgy írható le, mint két egymást metsző halmaz, ahol a metszetben a katolikus egyház irányába gyakorolt királyi jogok találhatók.21 Ámbár a szuverén hatalmi állam a középkor hierarchikus-feudális uralmi rendszerével szemben lényegét tekintve világi állam volt, amely az egyház gyámkodása alól már felszabadult, az állam és az egyház elválasztásának elvét egészen más értelemben használták, mint napjainkban. Részben a közügyek autonóm szabályozását értették alatta, melyet az állam az egyházi érdekekre tekintet nélkül fejtett ki, részben pedig az állam és az egyház közötti békés szerződéses kapcsolatot. Az egyházi méltóságok továbbra is nagybirtokosok, a politikai és társadalmi hatalom részesei voltak, ezért személyük különösen fontos volt az államhatalom számára. Az egyházi intézményeket állami szervek alá rendelték, továbbá egyes részeit beolvasztották az államapparátusba. így az egyházi főhivatalokat a rex apostolicus osztotta ki, a pápa részéről csak az utólagos jóváhagyásról lehetett szó. A legfőbb kegyúri jog — és első sorban a kinevezési jogkör — „túlélte" a modern állam első megjelenési formájaként számon tartott (felvilágosult) abszolutizmust, majd a polgári végrehajtó hatalom létrejöttének idején, a 19. században a legvitatottabb kérdések egyikeként jelent meg a politikai közéletben. 19 Csizmadia A.:

A magyar állam és az egyházak i. m. 133-134. 20 Kosutányi Ignác:

Egyházjog. A magyarországi egyházak alkotmánya és közigazgatása. Kolozsvár 1906. 222. 21 Egy hivatalos összeállítás szerint a 19-20. század fordulójának éveiben a magyar államfő kegyúri joga a következő jogosítványokat foglalta magába: 1. a megyéspüspökök és címzetes püspökök kinevezése; 2. a szerzetes apátok és címzetes apátok kinevezése; 3. főméltóságok és hivatalok adományozása; 4. magasabb egyházi javadalmasok áthelyezése; 5. kegyúri jog adományozása; 6. az alapítványok által létrehozott kegyúri jogok jóváhagyása; 7. a kegyurak jogosítványainak és kötelességeinek szabályozása; 8. a kegyúri kötelezettségek teljesítésének felügyelete; 9. az államkincstár törvényes öröklési joga idevolutio) a kegyúri kötelességek elmulasztása esetében; 10. a parochiális szolgáltatások meghatározása; 11. a parochiális szervezet meghatározása; 12. az egyházi javadalmasok kongruájának meghatározása; 13. egyházi javadalmak alapítása (erectio), módosítása (innovatio) és felszámolása (suppressio); 14. egyházi alapítványok jóváhagyása és általános felügyelete; 15. rendelkezési jog az állami kezelésben lévő országos katolikus alapok vonatkozásában; 16. az elpusztult egyházak, kolostorok és más egyházi intézmények vagyonának a felhasználása egyházi és oktatási célokról; 17. egyházi vagyon elidegenítése vagy megterhelése esetén az egyetértés, illetve jóváhagyás joga; 18. rendelkezési jog az időközi jövedelmek felhasználása és felosztása vonatkozásában; 19. magasabb egyházi javadalmak zár alá vétele; 20. szerzetesrendek befogadása; 21. a szerzetes intézetek megszüntetése. Az összeállítás a külügyminisztérium egyházjogi tanácsosának, Csiszárik Jánosnak a hagyatékában található (évszám és szám nélkül). Idézi: Csizmadia A: Rechtliche Beziehungen i. m. 50.