Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Herger Csabáné: A summum jus patronatus a 19. századi Magyarországon VI/1515
Herger Csabáné A SUMMUM JUS PATRONATUS A 19. SZÁZADI MAGYARORSZÁGON* Az 1848. évi alkotmányos forradalom során, illetve azt követően az évszázad második felében a magyar katolikus püspöki kar jobbára defenzív politikát folytatott. Az eddigi államegyházi pozíció elveszítése (1848. évi XX. te.) és az autonómia-mozgalom sikertelensége miatt azon fáradoztak, hogy a magyar király legfőbb kegyúri jogához olyan vitatott jogi kérdéseket is hozzáillesszenek, melyek eldöntését az országgyűlés hatásköréből kívántak kivenni. Az 1890-es évektől a katolikus egyház és az állam közötti kapcsolt következetes rendezésének elmaradása miatt, illetve annak sürgetéseként a politikai argumentációt, a közhasználatban királyi kegyúri jognak nevezett jog természetéről és eredetéről szóló tanulmányok gazdagították.2 Elméleti-történeti érveket kerestek ahhoz, hogy ez az intézmény a katolikus király hatásköri jogosítványai között maradjon, aki — úgy vélték — sokkal inkább kész arra, hogy a liberális elvek helyett az egyházi nézőpontot tartsa szeme előtt. A legfőbb kegyúri jog modern kori fejlődéstörténetének harmadik fordulópontját az 1918. év jelentette: IV Károly eckartsaui nyilatkozatát követően a jogfolytonosság kérdése kapcsán bontakozott ki közjogi konfliktus az állam és a katolikus egyház viszonya tekintetében. Az intézménytörténeti elemzések sora ellenére — Csorba Ferenc szavaival élve — a „legnagyobb zavar" uralkodott a tekintetben, hogy mi a „főkegyúri jog", mi különbözteti meg azt a „király kegyúri jogától",3 illetve „apos-1 A tanulmány a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány támogatásával készült 2007-ben. 2 Ez az irodalom nagyrészt az egyházpolitikai modernizáció korától, a 1890-es évektől keletkezett, majd 1918 után jelent meg egy újabb hullámban. Fogarasy Mihály: Emlékirat az 1847-48. országgyűlés alatt Pozsonyban tartott püspöki tanácskozmányokról egy résztvevőtől. Pest 1848.; Rézbányai József: Az egyház és az állam között való viszony kérdése hazánkban. Bp. 1892.; Forster Gyula: A katholicus clerus sérelmei 1848 előtt és után. Budapesti Szemle 71. (1892) 223-257., 345-385., 72. (1892) 28-65., 193-242., 339-383.; Fraknói Vilmos: A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig. Bp. 1895.; Fraknói Vilmos: Oklevéltár a magyar királyi kegyúri jog történetéhez. Bp. 1899.; Fraknói Vilmos: Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római szent-székkel. I—III- Bp. 1901-1903.; Mihalouics Ede: A kegyúri jog, különös tekintettel hazánkra. Nyitra 1897.; Surányi János: A kegyúri jog, a kongura és autonómia Magyarországon. Győr 1897.; Wurster József: Égető katolikus kérdések (Az apostoli király legfőbb kegyúri joga, kat. autonómia, kat. tudományegyetem). Pécs 1897.; Tillmann Béla: Az 1848. évi XX t.-cz., Esztergom 1904; Nagy István: Az 1848. 20. t-cz. végrehajtása. Zilah 1905.; Zsilinszky Mihály: Az 1848-iki vallásügyi törvényezikk története. Bp. 1908.; Kérészy Zoltán: A katolikus autonómia közreműködése a főkegyúri jog gyakorlásában. Bp. 1912.; Meszlényi Antal: A magyar katolikus egyház és az állam 1848/49-ben. Bp. 1928.; Csorba Ferenc: A királyi kegyúri jog és a mai helyzet. Bp. 1929.; Uő: A királyi kegyúri jog igaz mivolta. Bp. 1930.; Szontágh Vilmos: Adalékok a főkegyúri jog kérdéséhez és a jogfolytonosság problémájához. Miskolc 1931.; Eckhart Ferenc: A püspöki székek és káptalani javadalmak betöltése Mária Terézia korától 1918-ig. Bp. 1935.; Károlyi Árpád: Az 1848-i pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. Bp. 1936. 3 Fraknói 1895-ben publikált monográfiájában következetesen a királyi kegyúri jog általános kifejezést használja, annak történeti alakulását ábrázolja Mária Teréziáig, lényegében a főpapi kine-
