Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483
1498 IVANICS MARIA ételére költött pénzt térítse meg az őt kiváltó örménynek.86 Valójában ezzel szokásjogot szentesítettek, mert már három évvel korábban Cserei György megbízásából az erdélyi Balogh György is hasonló feltételek mellett vállalkozott rabok kihozására. Az örményektől Cserei vette fel a pénzt uzsorakamatra, minden tallért egy aranyon számítva, ami 100%-os hasznot jelent, lévén hogy ekkoriban egy arany két tallért ért. Balogh a közbenjárásáért pénzt kért, amelyet a rab, ha elfogadott, tanúkkal hitelesített kötlevelet állított ki a váltságdíj és a közvetítői díj megfizetéséről. 1670. április 10-ről fennmaradt Göcs István kötlevele, melyben kötelezte magát, hogy nemcsak 92 talléros váltságdíját fizeti meg 92 arannyal, hanem Balogh Györgynek is a fáradtságát 32 tallérral honorálja, valamint mindazt a vámot és illetéket, amelyet hazafelé menet reá költ, hasonlóképpen 100%-os haszonnal megtéríti. Ha a pénzt három hét alatt nem tudná vagy nem akarná megfizetni, kétszeresére növekedik a tartozása, melynek fejében Cserei Györgynek és Balogh Györgynek joga lesz minden jószágát lefoglalni. Ha pedig a lefoglalt javak nem teszik ki az adósság összegét, joguk van őt magát is elfogni, melyre Göcs István tanúk előtt meg is esküdött.87 Béldi és Cserei számára ezek a megbízások nyereséges vállalkozások voltak, mert lehetőséget adtak arra, hogy a kiváltott rabokból híveket, és ha a pénzt nem tudták megadni, maguknak birtokokat szerezzenek. Úgy tűnik ugyanakkor, hogy nem éltek vissza a rabok kiszolgáltatott helyzetével. Béldi például, ha a volt rab a birtokát lekötötte neki, őt familiárisaként tartotta, mégpedig tisztességes fizetéssel.88 A rabokat biztonságos helyen, Moldvában, Jászvásárott engedték szabadon. Felszabadító levelet is adtak velük, amelyben igazolták a váltságdíj megfizetését. 1661. május 31-én kiállított szabaduló levélben Hadzsi Aszim (Haci Kasim?) bég elismerte, hogy Tarcsafalvi Mihály nevű rabja a sarcát (200 tallért és 8 vég posztót) kiegyenlítette, ezért azután senki háborítani ne merészelje. Egy vég jó posztó ekkoriban 18 forintba, azaz 36 tallérba került,89 Tarcsafalvi Mihály így összesen 200+288 talléron szabadult, vagyis eredeti 1000 talléros sarcának 500 tallérra szállított összegét majdnem teljesen megfizette.90 Hadzsi Aszim Beg Tarcsafalvi Mihályon legalább öt rab árát kereste meg négy év alatt. Biztosabb jövedelem volt ez, mintha évente hadba szállt volna. Ez a magyarázata annak, miért tartották a tatárok gyakran több mint egy évtizeden át is a magyar rabokat, mert a hazaírt levelekben váltságdíjról, kínzásokról ugyan gyakran 86 MOL P 669, Béldi család levéltára, 1673. június 26., fol. 13-14. Béldi a leveléhez írt post scriptumhan Cserei György relatiójára hivatkozik, amelyet sajnos hosszas keresés után sem sikerült megtalálnom. 87 SzOkl VI. 324-325. A vám összege nincs megnevezve, de Cserei kötleveléből tudjuk, hogy az további 15 tallért jelentett. Magyari Károly: Adatok Kemény János életéhez 1634-1660. Történelmi Tár 1905. 491. 88 Posgay János és Bene Ferenc kötlevele Béldinek 1661 és 1670-ből. Deák F.: Okiratok i. m. 115-116.,,125. 89 Aruczikkek szabályzata 1627 és 1706 évekből. Közli Nagy Iván. Magyar Történelmi Tár 18. (1871) 211. 90 1659 augusztus 31-ei levelében Tarcsafalvi még azt írta, hogy 1000 tallér, 1661. január 22-én már csak 500 tallér a váltságdíja, ebből készpénz 300 tallér + egy ló + posztó. SzOkl IV 293-294., 300.
