Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Ivanics Mária: Rabszerzés és rabkiváltás a Krími Kánságban a 16-17. században (Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban fogságba esett erdélyiek történetéhez) VI/1483
1486 IVANICS MARIA juk, hogy minden kivitt rab után 4 akcse Kasim pasa vakufját illette. 14 A krími kánok ennél bőkezűbb alapítványt tettek: egy akkermani dzsámi javára minden egyes, a szandzsákba beérkező rab után két gurust adományoztak.15 A hadjáratokon szerzett foglyokból a kán rendszeresen küldött ajándékképpen a Portára is. Arra, hogy ezt adónak kell-e tartanunk, mint azt Broniewski vélte, egyelőre nem rendelkezünk elegendő támponttal.16 Valószínű, hogy az ajándék nagyságát a mindenkori kán helyzete, és az általa elérni kívánt cél fontossága határozta meg.17 Egy esetben tudunk csak biztosat állítani, mégpedig egy-egy hadjárat engedélyeztetésével kapcsolatban, melyért a kánnak a 17. század közepén megszabott számú rabot, száz főt kellett Isztambulba küldenie.18 Amikor a tatár sereg nem önállóan vonult hadjáratra, hanem valamely szövetségesének segédcsapatokat bocsátott rendelkezésre, a tatár kontingens vezetői készpénzt és ajándékot kaptak, a katonák nagyobbik részének azonban a zsákmány volt a fizetsége.19 Ha a portyán a tatárokkal együtt törökök, lengyelek vagy kozákok is részt vettek, a rabok és a jószágok (can ve mal) a tatároké, a zsákmány maradék része a többieké lett. Az egyezséget a törökök és tatárok a 14 inalcik, H. : The Customs Register i. m. 146. Kasim pasa kaffai szandzsákbég, majd 1579-től ugyanott beglerbég volt. 15 „A krími kánok közül a megboldogult [Mengli Giray] kán — nyugodjék békében — által az említett járásban építtetett dzsámi szolgálatára a járásba bejövő rabok után régen két-két guruq penciket szoktak szedni, de most a szokás ellenére az emínek beavatkoznak és zsarnokoskodnak, ezért [a dolgot] a jelenlegi krími kán [Adil Giray] őfelségének megjelentvén azt kérték, hogy nemes rendelet szülessen arra nézve, hogy a kezükben lévő parancs és defter szerint járjanak el..." BOA Maliyeden Müdewer No. 9848 p. 96. 1077 Zilkâde 8/1667 május 2. Az eredetiben a kánok neve üresen van hagyva. Evliya Celebi az akkermani dzsámik felsorolásakor azonban csak egy tatár alapítású dzsámit, Mengli Giray kán (1478-1515) dzsámiját említi, így innen biztosítható, hogy ennek fenntartására kötötték le a rabok után járó összeget. Evliyâ Çelebi seyahatnâmesi. V Ed. by Yücel Dagli — Seyit Ali Kahraman — Ibrahim Sezgin. Istanbul 2001. 63. 16 „A kán évente adó formájában (v vide danï) mindkét nembéli rabokat, drága és közönséges prémeket, vajat és sót küld a szultánnak, melyekben a Krím különösen bővelkedik." Broniewski, M.\ Opisanie i. m. 359. 17 Amikor Bahadír Giray kán meghalt (1051/1641), a nureddin tisztségét betöltő Kirim Giray cserkesz foglyok ajándékozásával próbálta megszerezni a trónt, sikertelenül. Abdul Gaffâr, Kirîmî al-Hacc: Umdetü't-tevarih. Türk Tarih Encümesi Mecmuasi Ilávesi 11. Ed. Necib Asim Bey Istanbul 1343/1927. 123. 1667. január 2-án a császár portai követe, J. B. Casanova azt jelentette Edirnéből, hogy Adil Giray kán november utolsó napján 400 orosz gyermeket, fiút és lányt vegyesen, valamint a gályákra 300 kozákot küldött a szultánnak. Haus-, Hof- und Staatsarchiv Wien [a továbbiakban: HHStA], Statskanzlei Türkei [Turcica], Karton 139. Fol. 45b. Mivel Adil Girayt 1666 végén választották kánnak, nem lehet nem összefüggést látni az ajándékozás és a szultáni megerősítés között. 18 „Felséges padisahom! Amikor a kánok s szultántól engedélyt kapnak a portyára, száz rabot szoktak küldeni ..." Topkapi Sarayi Müzesi Ar§ivi [a továbbiakban: TSMA] E. 7022/633. Az irat Ibrahim szultán (1640-1648) idején keletkezett. 19 Nem lebecsülve a zsákmány és a rabkereskedelem szerepét, e sorok írójának egyre inkább az a meggyőződése, hogy a krími kánok szabályos hadivállalkozásokat folytattak, amelyeknek meghatározott tarifája volt: a 16-17. század fordulóján készpénzben ötezer arany. Ezt az összeget — hogyha igénybe akarta venni a tatárok segítségét — a szultán ugyanúgy megfizette, mint a lengyel király, az orosz cár vagy éppen az erdélyi fejedelem. A készpénzt különféle nagyságrendű természetbeni ajándék, elsősorban prém, posztó, díszes kaftán, kard egészíthette ki. Ha nyomon követjük az orosz-lengyel kapcsolatok alakulását, és ha ezt összevetjük azzal, mely években fizettek adót az oroszok és melyekben nem, joggal feltételezhető, hogy az adó, amelyet szívesen tüntettek fel a tatár portyák megváltására szolgáló ajándékként, valójában zsoldként funkcionált. Ivanics Mária: Hitharc vagy hadivállalkozás? In: „Nem búcsúzom" Emlékkönyv Benda Kálmán tiszteletére. Szeged 1994. 29-33.
