Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407
1442 PÁL JUDIT Az 1760-évek végétől Zanathy egyre többet betegeskedett. Egyre ritkább levelei mindegyikében betegségét, főképp a vissza-visszatérő „hideglelést" emlegeti. Máskor a gyűlés után „a jobb orcám feldagadott orrommal együtt, annyira, hogy ezen levelemet is csak fél szemmel nézve írom, noha más bajom semmi nincsen."182 Majdhogynem öniróniával írja: „A betegség, úgy tapasztalom, annyira reám szokott, hogy amidőn nem vélem is, csak reám száll."183 Ennek ellenére hivatalát továbbra is ellátta, a vármegyei gyűlésre, ahol a kassza állásáról kellett beszámolnia, úgy ment el, hogy „paraszt szekeremre ágyat csináltattam", ott pedig hol fekve, hol állva végezte dolgát.184 A munka pedig a hivatali előírások sokasodásával egyre több lett. Állandóan írt, másoltatott, kimutatásokat készített, máskor „a libellusokat confrontáljuk mind a két cassárul."185 Ezenkívül a munkakörülmények sem voltak ideálisak: „Bizony kegyelmes úr, sok most a dolog, deákim mind borjúk, valamennyien vagyunk nótáriusok széllyel lakunk egymáshoz."186 Ezt az állapotot a vármegye is megsokallhatta, a központi hatóságok szintén szorgalmazták a közigazgatás helyhez kötését. A vármegye rendelete és Károlyi parancsa következtében azután Zanathynak is át kellett költöznie 1772 végén Nagykárolyba, a vármegye megszilárduló székhelyére. Később megfelelőbb segítséget kapott; Károlyi gróf ugyanis a feloszlatott jezsuita rend egyik szerzetesét ajánlotta be hozzá: „a becsületes ex-jesuitát magamnál tartom, alázatosan köszönöm kegyelmét Excellenciádnak, hogy vénségemre példás életre tanító embert méltóztatott Excellenciád kezem alá bízni."187 Nem tudjuk, mennyi ideig maradt a jezsuita íródeákként Zanathy mellett, de az idős jegyző egyre nehezebben látta el munkáját. 1777-ben arra panaszkodott, hogy olyan sok a munka, éjjel is dolgozni kell, és már a szemüveggel is rosszul lát: a különböző összeírások „írása éjjeleket is kíván, azt ocularral dolgozónak végezni bajos, Orosz János nevű károlyi nemes ifjú deákommal segítvén magamat, végezem, s ki is mivel nálam 3-madik esztendőben vagyon", ezért kéri, hogy „ad Officium Notariatus cancellista lehessen."188 Ezt Károlyi jóvá is hagyta, Oroszt 50 forint fizetéssel alkalmazták. Nagykárolyban azonban Zanathy nem érezhette túl jól magát, mert 1776-ban Encsencsre költözött ki, ahol Károlyitól volt egy zálogbirtoka. Ezzel kapcsolatban újabb kéréssel fordult patrónusához: „Énnekem kegyelmes uram egészségem most igen jól szolgál, hála Istennek, akár azért hogy a nyáron bevett China használt, akár pedig hogy lakásomat ezen nagy épületbűi Encsencsre vettem. Ott az igaz nagy conversatióm nincs, de ha egy kocsi láda actákat kiviszek magammal, senki sem is háborít meg dolgomban, hanem addig dolgozom, míglen meg nem unom, s az oeconomiámat is láthatom, s Excellenciád udvarlására is Károlyban 4 és 5 órák alatt mindenkor készen lehetek. 182 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1772. szept. 3. MOL P 398, Nr. 82030. 183 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1773. márc. 23. MOL P 398, Nr. 82032. 184 Zanathy József Károlyi Antalnak, Erdőd, 1770. szept. 28. MOL P 398, Nr. 82021. 185 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1773. márc. 23. MOL P 398, Nr. 82032. 186 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1771. szept. 9. MOL P 398, Nr. 82023. 187 Zanathy József Károlyi Antalnak, Szatmár, 1774. szept. 16. MOL P 398, Nr. 82038. 188 Zanathy József Károlyi Antalnak, Károly, 1777. dec. 1. MOL P 398, Nr. 82047.
