Századok – 2007

TANULMÁNYOK - Pál Judit: Karrier a „tudatlanság földén". Egy főúri kliens a 18. század közepén Kelet-Magyarországon VI/1407

1408 PAL JUDIT A patrónus-kliens viszony egy olyan aszimmetrikus kapcsolat, amelyben a magasabb társadalmi státuszú személy hatalma, presztízse, gazdasági lehetőségei, kapcsolatai révén bizonyos előnyökhöz juttatja kliensét, tőle más jellegű ellenszolgáltatásokat várva. Ezek a kapcsolatok általában hosszú távúak és — legalábbis elméletileg — önkéntesek. A különböző szerzők nem győzik hangsúlyozni a patrónus-kliens kapcsolatok szerepét a kora újkori állam, illetve közigazgatás kiépülésében. A kliensi hálózat eszköz volt, amely lehetővé tette a súrlódásmentesebb hatalomgyakorlást, a perifériák hatékonyabb ellenőrzését. A központ és a perifériák közötti kapcsolat is ezeken a kapcsolathálókon keresztül épült ki. Úgyszintén szerepük volt a helyi elitek közötti konszenzus kialakításában. Patrónus és kliens között nem csak anyagi javak cserélődtek, hanem a kapcsolat velejárói olyan immateriális tényezők is voltak, mint a szolgálat, lojalitás, hűség.4

Hiszen a patrónus-kliens kapcsolat egy olyan aszimmetrikus társadalmi kapcsolat, amelyet a kölcsönösség, önkéntesség mellett éppen a fenti fogalmak jellemeznek. Bár a kutatásban mind a mai napig nincs konszenzus afelől, hogy a hűség vagy a saját érdek érvényesítése az, ami a kapcsolatot meghatározza.5

Annak ellenére, hogy a patrónus-kliens viszony kétoldalú kapcsolat, ritkán létezik elszigetelten vagy egymagában, általában egy nagyobb hálózat részeként funkcionál,6

így nehezen választható el a klientelizmus jelenségétől.7 A patrónus-kliens viszony kutatása eddig földrajzilag főként a mediterrán térségre koncentrált, illetve a fejedelmi udvarok mikrotársadalmát vizsgálta. Magyarországon csak szórványosan folytak ilyen vizsgálatok.8

A kutatás állapotát egyrészt meghatározták a rosszabb forrásadottságok, másrészt az adott paradigma népszerűtlensége, a társadalomtörténet, történeti antropológia mind a mai napig némileg marginális helyzete. Jelen tanulmány esetében is — akárcsak a hasonló jellegű kutatások java részénél —levelek képezik az elsődleges forrásanyagot. Ezek azonban csak töredékesen maradtak fenn: csak „főhősünk", Zanathy József levelei patrónusaihoz, a Károlyiakhoz. így a patrónus-kliens viszony kutatásának olyan „hagyományos" témája, mint például a kapcsolat szimbolikájának kutatása sajnos szóba sem jöhetett. Magáról a kora újkori levelezési kultúráról is főként az irodalomtörténészek jóvoltából van valamelyes képünk, de még e téren sok a feltáratlan problémakör. Úgyszintén jóval átfogóbb kutatást igényelne annak feltérképezése, hogyan képződik le nyelvi szinten a patrónus-kliens viszony. A korabeli levelekben egyébiránt egyik terminus sem fordul elő. A megszólítás általában: „Méltóságos Gróf és Generális, érdemem felett való nagy jó kegyelmes uram!", az alá-4 Irene Fosi: Fabio Chigi und der Hof der Barberini - Beiträge zu einer vernetzten Lebensgeschichte. In: uo. 183. 5 L. Droste, H.: Patronage i. m. 6 Sharon Kettering: Patrons, Brokers and Clients in Seventeenth-Century France. Oxford 1986. 3^. 7 A klientelizmus fogalomnak a magyarban sajátos jelentéstartalma alakult ki, általában politológusok használják harmadik világbeli (és nemcsak) modern államok diszfunkcionalitásainak elemzésekor, ezért kora újkori viszonylatban használata némileg problematikus, vagy legalábbis magyarázatra szoruló. 8 Az úttörők között megemlíthetjük Dominkovits Péter, Pálffy Géza és Szíjártó István nevét. -