Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Novák Attila: Ellenállás vagy önmentés? Adalékok az 1944es magyarországi cionista ellenállás problémájához I/143

Novak Attila ELLENÁLLÁS VAGY ÖNMENTÉS? Adalékok az 1944-es magyarországi cionista ellenállás problémájához* A második világháború után még oly evidensnek számító, és a kortárs tör­téneti tudatba beágyazódó „ellenállás" történeti fogalma az utóbbi időkben vi­lágszerte komoly jelentésváltozáson ment keresztül. A hagyományos hős képét — aki általában „partizán" és fizikai erejével küzd a náci (vagy azokkal szövet­séges) ellenséggel szemben — konkrétabb és a valósághoz közelebb álló megkö­zelítések váltották fel. Különösképpen igaz ez a háború alatti cionista ellenállásra, melyről már igen sokan és sokat írtak, főleg Izraelben. A legújabb felfogás szerint (ez Yehuda Bauer izraeli történészé) minden, a zsidók életét mentő lépés ebbe a kategóriába tartozik, azaz: a bunkerek létrehozása, a tijul — a határokon át történő „kirándulás" (határátlépés) —, a menekítés, a menekülés vagy a Pa­lesztinába történő kivándorlás, az alija céljával), a hamis papírok beszerzése és terjesztése, az arizálás (keresztény papírokkal való ellátás) mind-mind az ellen­állás valamilyen formája, és csak a sor legvégén következik a fegyveres harc. Ez a jelentésmódosulás azért következett be, mert a varsói gettólázadáson és né­hány más, kisebb felkelésen kívül a náci uralom alá került kelet-európai zsidó­ság nem viselkedett heroikusan, főleg nem Magyarországon, ahol az asszimilá­ció igen előrehaladt, és a zsidó sorsközösség máshol erősebben élő érzése elhal­ványult. Viszont még a hivatalos zsidóság (sőt a cionista vezetők is) sokáig re­ménykedtek a magyar uralkodó elit „nagyvonalúságában", abban, hogy ez a tragédia velük nem eshet meg. Ellenállónak lenni azt is jelentette, hogy az akkori „törvényességgel" kellett szembehelyezkedni - olyan körülmények között, amikor a törvények diszkrimina­tívak, s a természetjog szempontjából kifogásolhatóak voltak. Eme „törvényes tör­vénytelenség" elleni harc pedig közelebb hozta egymáshoz a Horthy-rendszer kü­lönféle dissent mozgalmait, a cionistákat és az egymással is „hadakozó" kommu­nista csoportokat. írásunk arra tesz kísérletet, hogy néhány probléma felvetésével tegye ért­hetőbbé a cionista ellenállás mibenlétét. Ennek az ellenállási mozgalomnak — hasonlóan egyes kommunista csoportokéhoz — két jellegzetessége is volt: a cio­nista mozgalom széles nemzetközi kapcsolatrendszerrel rendelkezett, és a moz­galmi tagok erős ideológiai elkötelezettséggel bírtak. E két tényező együttes je­lenléte esélyt és célt adott a nehéz időkben. * A kutatómunkát a City University of New York „J. & O. Winter Fund" és a Mazsihisz támo­gatása tette lehetővé. *

Next

/
Oldalképek
Tartalom