Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
HÁSZOK A 16. SZÁZADI OSZMÁN TERJESZKEDÉS SZOLGÁLATÁBAN 1395 zélés a zalai területek egy részének kincstári kezelésbe vétele, hiszen ekkor még a törökök előrenyomulásának láthatólag nem volt hatékony gátja. Pár év alatt hatalmas területet kebelezett be a szpáhi-katonaság. Mivel ennek a hirtelen előretörésnek, majd pedig elakadásának az okát legjobban a kortársak vélekedése mutathatja be, ezért álljanak itt Miksa császár és király 1576 augusztusában elhangzott érvei, melyekkel az alsó-ausztriai rendeket akarta megnyerni Kanizsa megerősítése ügyének: „Kanizsa az egyetlen és legutolsó akadály, amely a mi és a mi szeretett testvérünk, Károly főherceg földjeinek biztos és végleges elpusztítását megakadályozhatja [...], mert ha az ellenség fegyveres erővel ellenünkjönne [...], semmiféle más lehetőségünk nem lenne a határ lezárására, mivel a kanizsai mocsár mögött nincs más szoros út, hegység, folyó, mocsár vagy ingovány, amely az ellenséget feltartóztathatná, mert nyitott és sík vidéket találna, amelyen keresztül akadálytalanul portyázhatna és rabolhatna egyik oldalon Bécsig, a másikon pedig Grazig [kiemelés tőlem - S. É.]."232 Az 1576-ot követő néhány esztendőben — mint láthattuk — Kanizsát ugyan nem sikerült elfoglalniuk a törököknek; akkor még rosszul szervezett védelmi övezetét és fizetetlen katonáit azonban gyakran megkerülték, és kihasználva a terep által biztosított lehetőségeket, valóban adóztatták a mélyen mögötte fekvő lankás vidéken elterülő falvakat.233 1580-ra azonban — annak ellenére, hogy a török fél még bizakodva tekintett a jövőbe — a helyzet megváltozott. A kanizsai mocsárvidék új védelmi rendszerré szervezése már folyamatban volt. Haszán feladata pozícióba kerülésekor tehát nem lehetett más, mint a mutatkozó kezdeti csorba kiküszöbölése. Az alkalmazásának feltételei között szereplő „defterbe be nem jegyzett falvak" ugyanis éppen azt a 303 helységet jelentették, amelyek az 1579. évi tahrír-defterbe a dzsizje-fizető hánék számának megjelölése nélkül, csupán helynév szerint kerültek be.234 Az összeírásnak ez a „hiányossága" azt bizonyítja, hogy ez a régió is kiszemelt volt már. A települések létéről, nevéről, sőt elhelyezkedéséről {der szemt-i...) is többé-kevésbé pontos információval rendelkeztek már feljegyzői, ám a lakosság behódoltatása még nem sikerült. Ezért ez esetben nem beszélhetünk egyébről, mint igényterületről.235 A szóban forgó települések helyileg valóban a szigetvári és a székesfehérvári szandzsák illetékességébe tartoztak, ami Zala megye nyugati peremét 232 Kelenik J.\ A kanizsai-sormási ütközet i. m. 37. 233 1575-ben a stájer rendek Bruckan der Murban tartott gyűlésükön már hangoztatták, hogy a törökök északról és délről is képesek megkerülni Kanizsát. A helyzet komolyságát mutatja, hogy 1577 májusában Ernő főherceg arra utasította Batthyány Boldizsárt, hogy a falvak török behódolását akadályozza meg, és az oszmán hódoltató levelek hordozóit fogja el és büntesse meg. Szinte ugyanekkor a stájer rendek a számukra fontos, Szentgotthárd, Muraszombat és Alsólendva közötti stájer-magyar határterület, azaz Kanizsa hátországának biztosítására, alkalmilag magyar és délszláv gyalogosokat is felfogadtak a török szpáhik és martalócok portyái miatt. Vándor László: Bajcsa vára (Egy rövid életű vár Kanizsa határában). Zalai Múzeum 7. (1997) 28.; Iványi Béla: A körmendi levéltár memorábiliái. (Körmendi Füzetek 2.) Körmend 1942. 128.: Nr. 249.; Pálffy G: A Bajcsavárig vezető út i. m. 483. 234 Bayerische Staatsbibliothek, Cod. Turc. 138. fol. 129-136. 235 Az igényterületként megjelenő települések lokalizálását segítő der szemt-i [...] formuláról; Hegyi K.\ „Aranyásó szpáhik" i. m. 104., 107., továbbá Sz. Simon Éva: Zala vármegye 1579. évi oszmán és magyar adóösszeírásai. In: Orientalista Nap 2003. Szerk. Birtalan Ágnes - Yamaji Masanori. Bp. 2003. 142.
