Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1386 SZ. SIMON EVA Ebben a hódolatlan, „közigazgatásilag" a kanizsai náhije határai közé tartozó övezetben feküdtek a szigetvári bégek első zalai hászai is. A 15 település közül 12 tartozott minden kétséget kizáróan Zala megyéhez.188 A megye „kisebbik kapornaki járás" néven nevezett közigazgatási egységének déli szegletében, az újudvari átkelőhöz (és Szinán korábbi birtokaihoz délről) szervesen kapcsolódva, a Kanizsa patakon túl, Kanizsát megkerülő délnyugati irányú elnyúlt tömbben helyezkedett el a hász-birtokok egyik része (Almaszeg, Eszteregnye, Rigyác, Petri, Oltárc, Egyeduta, valamint egy kissé északabbra Istvánd). Ezeket a továbbiakban Kanizsa-vizén túli hászoknak nevezem. A falvak egy másik csoportja Zalavárral átellenben feküdt, a Zala folyó jobb oldalán, a koppányi, a pécsi és a székesfehérvári szandzsák különböző náhijéibe összeírt települései közé beékelődve, szétszórtan (Eger, Horváti, Rondakor, Szentpéterúr, Rokolyán). A Kanizsai náhijébe besorolt új hászok és a különböző szandzsákokhoz 1570-ben összeírt birtokok között több esetben átfedést is tapasztaltam. Helyzetük és későbbi szerepük miatt ezeket a birtokokat zalavári hászoknak nevezhetjük. A két csoport jellegzetességei az alábbiakban foglalhatók össze. a./ A Kanizsa-vizén túli hászok A körzethez tartozó települések Kanizsa várának közvetlen közelében, mintegy 15-20 km-en belül feküdtek. Ebből akár arra is következtethetnénk, hogy katonai céljukkal egybecsengően, kifejezetten a várbirtokok megszerzésével próbálkoztak a törökök. Ezt sugallhatják az olyan nézetek is, amelyek szerint az oszmán államigazgatás kiépülésekor alapul vette a magyar közigazgatási, illetve uradalmi rendszert.189 A nevezett birtokoknak azonban csak kisebbik része — a hét településből kettő — tartozott a kanizsai várbirtokokhoz (Almaszeg és Eszteregnye). 1570-ben viszont a várbirtokok közül többet is (Gelse, Szentpéter, Szentpál) a pécsi szandzsák katonái között osztottak ki.190 Az ura-188 További három település esetében az azonosítás bizonytalan. Az első kétséges olvasat Poloska/Moloska, talán — a kezdeti gyakori torz alakokat figyelembe véve — a Zala megyei Pölöskét teszi a legelképzelhetőbbé egy hangrendváltással, de ez egyéb forrással nem erősíthető meg. A második esetben ortográfiailag a Mocolaq olvasat tűnik legvalószínűbbnek. Talán Kaposvártól északra fekvő helységről (Felsőmocsolád) lehet szó. 1577-ben a koppányi szandzsák marcali náhijéje alatt van összeírva egy Mocsorlák nevű település 1 dzsizje-fizetővel. Magyar forrásokban ugyanekkor a veszprémi püspök sümegi várbirtokai között említik Mocholya alakban. Velics A. - Kammerer E.: Magyarországi török kincstári defterek i. m. II. 496.; MOL E 156, Fasc. 46 Nr. 73. A harmadik esetben Vasqatort, az azonosítás egyáltalán nem sikerült. 189 Vö. Halasi-Kun Tibor: Ottoman Toponymie Data and Medieval Boundaries in Southeastern Hungary. In: From Hunyadi to Rákóczi. War and Society in Late Medieval and Early Modern Hungary. Ed. By J[ános] M. Bak - B[éla] K. Király. (War and Society in Eastern Central Europe III.; East European Monographs CrV; Atlantic Studies on Society in Change 12.) Boulder-New York 1982. 243-250.; Uő: Some Notes on Ottoman Mufassal Defter Studies. Raiyyet Rüsűmu. Essays presented to Halil ínalcik on his Seventieth Birthday by his Colleagues and Students. Journal of Turkish Studies. Türklük Bilgisi Ara§tirmalan 10. (1986) 165.; Die Steuerkonskription des Sandschaks Stuhlweißenburg aus den Jahren 1563 bis 1565 unter Mitwirkung von István Hunyadi bearbeitet von Josef Matuz. Bamberg 1986. 75-76. A nézetet vitatja, egyes birtoktestek esetleges egybeesésének lehetőségét a további kutatásokra bízza: Dávid G.: A Dél-Dunántúl i. m. 56. 190 BOA Tapu 480. fol. 6., 9.
