Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1382 SZ. SIMON ÉVA képzelést, hódoltatási vagy adóztatási stratégiai célt ezeknek a településeknek szandzsákbégi javadalombirtokká tétele? A választ keresve induljunk ki a régióra vonatkozó katonai elképzelésekből. Ebben az időben az oszmán hadvezetésnek a magyar területekre vonatkozó szándékát nagyon pontosan mutatják be Bánffy Miklósnak, Zala vármegye ispánjának (1569-1579) 1571 márciusában papírra vetett sorai. Az egyelőre ismeretlen forrásból származó információit Batthyány Boldizsárral, a dunántúli végek helyzetét kiválóan ismerő, korábbi kerületi főkapitánnyal (1568) és nyugat-magyarországi nagybirtokossal kívánta megosztani, „az Memheth Bassa173 penyglen sok ayandokoth igert az weghbely theoreókeocnek, feókeppen az Zygetj, pechj es koppany bekeóknek, hogj ha walamy chyalardsagal az wagy walamj modal megy wehetnek Kanyssat. Maas fele az Gjulay, Zolnaky, hatwanj bekeóknek nagj ayandekokat igert, hogj ewk erthe legyenek mykeppen Egreot megj wehessek,174 es wgyan nagj ereossen paranczjollya nekyk, hogy myndeonkeppen eorte legjenek [...]"175 A cél tehát egyértelmű volt: Kanizsa és Eger. A nagyvezír ajándékainak ígérete pedig nem hagyott kétséget afelől, hogy kivitelezése nyílt küzdelemben lehetetlen. Az 1570-es években egy magyarországi háborúnak szinte minden feltétele hiányzott. Az Oszmán Birodalom 1568-ban nyolc esztendőre békét kötött a Habsburg uralkodóval. Seregeinek nagy része más frontokon harcolt.176 A kincstár üres volt, az infláció nőtt. 177 Egy nagy támadó hadjáratra tehát nem volt se mód, se erő, se pénz. A megoldást helyi szinten kellett megtalálni.178 Meg kellett tehát keresni a megfelelő embert és a megfelelő stratégiát. A magyarországi végeken működő szandzsákbégek kiválasztására vonatkozóan már 1552-ből — a bégek névleges javadalmaira vonatkozó vizsgálatok kezdő évéből — fennmaradt egy forrás, amelyben a következő követelményeket fogalmazták meg a várományosokkal szemben: „Az látszik helyesnek, ha az itteni végeken olyan bégek kapnak kinevezést, akik [az előírtnál] több bajtársat 173 Szokollu Mehmed nagyvezír (1565-1579). 174 A szolnoki bégek hódolatlan birtokai 1573-ban jelennek majd meg Egertől keletre, 1584-ből pedig a hatvani bég hasonló javadalmait ismerjük. 175 MOL P 1314, A herceg Batthyány család levéltára, Missiles Nr. 1989. Bánffy Miklós Batthyány Boldizsárhoz. 1571. márc. 19., Alsólendva. 176 1570: Tunisz elfoglalása, 1570-1571: Ciprus meghódítása, 1571: Lepantói csata, 1578-1590: perzsa háború, 1585: Azerbajdzsán megszállása. 177 Már a 15. század hatvanas éveitől kezdve megfigyelhető az ezüst akcse folyamatos leértékelődése. Amíg 1462-ben 1 török aranypénz 40 akcsét ért, 1558-ban már a dupláját, 80 akcsét. Az 1570-es években bekövetkezett árrobbanás csak tovább súlyosbította a helyzetet. Az infláció növekedését elemzi Mustafa Akdag: Celâlî isyanlan (1550-1603). Ankara 1963. 17-18. Az 1558. év adatait korrigálja Káldy-Nagy Gyula a Századok 103. (1969) 164-165. oldalán megjelent recenziójában. §evket Pamuk: Osmanh Imparatorlugu'nda Paranin Tarihi. Istanbul 1999. A témára vonatkozó legújabb összefoglaló: Fodor Pál: Vállalkozásra kényszerítve. Az oszmán pénzügyigazgatás és hatalmi elit változásai a 16-17. század fordulóján. (História Könyvtár, Monográfiák 21.) Bp. 2006. 178 Ilyen megoldásokra másutt is találunk példát. 1576 és 1578 között a boszniai törökök a várak ostromát szigorúan tilalmazó államközi békét szintén figyelmen kívül hagyva, számos, az Unától már északra fekvő királyi végvárat (Zrin, Gvozdansko, Buzim, Cazin, Ostrozae stb.) foglaltak el. Pálffy Géza: A török elleni védelmi rendszer szervezetének története a kezdetektől a 18. század elejéig (Vázlat egy készülő nagyobb összefoglaláshoz). Történelmi Szemle 38. (1996: 2-3. sz.) 202-203.
