Századok – 2007
TANULMÁNYOK - Sz. Simon Éva: Névlegesen birtokolt szandzsákbégi hászok a 16. századi oszmán terjeszkedés szolgálatában (Gondolatok a ber vedzsh-i tahmin szisztéma működésének értelmezéséhez) VI/1351
1362 SZ. SIMON EVA adatot tartalmazó forrása 1553-ból származik. Ebből arra következtethetünk, hogy a szandzsák megalapításától számítottan kilenc esztendő telt el addig, amíg a bég, név szerint az akkor ott működő Véli (1553-1555) ilyen különös javadalmakat kapott. 290 335 akcsényi birtokaiból 43 985 akcse szerepelt ekkor becslés szerint a még hódolatlan keresztény várról nevet kapó salgói náhijében.57 Ót megelőzően azonban csupán a legkorábbi alkormányzó birtokösszetételét ismerjük pontosan, aki nem bírt efféle javakkal.58 A poszton Velit közvetlenül megelőző Arszlánról (1550-1553) viszont magas, 384 084 akcsés jövedelme miatt feltételezhető, hogy már részesedhetett névleges birtokokban.59 1555-ben Véli utóda, Musztafa (1555?-?) is megkapta elődje még hódolatlan hászainak egy részét. Neki elődjénél alacsonyabb, 250 338 akcsényi javadalma közé kevesebb, 23 860 akcsét érő becsült birtok jutott.60 A névleges birtokok kiutalásának itt bemutatott üteménél azonban valamivel gyorsabban zajlott a kezdetben nagyon jelentéktelen és gyenge erősséggel rendelkező központ körül a liva megszervezése. Hatvan első szandzsákösszeírásának befejezése 1546 tájára tehető.61 Ezért, valamint további két okból is elgondolkodtató a területen a becsléssel meghatározott adójú hászok kiutalásának az 1550 és 1553 közé tehető kezdő időpontja. Egyrészt, mivel megközelítőleg egybeesik Eger sikertelen ostromával és az azt követő diplomáciai tárgyalásokkal.62 Másrészt pedig, mivel mindez még a Fülek és Salgó várának elfoglalását megelőző időszakban történt, előrevetíteni látszik a törökök későbbi északi stratégiai elképzeléseit. 1554 után ugyanis a hatvani mellé a fuleki szandzsák is felsorakozott, és katonaságuk mondhatni együtt kezdte meg a Magyarországot és Erdélyt összekötő útvonalon lévő, Egertől északra fekvő területek bekebelezését. De amíg a füleki bégek a Rima és a Sajó folyó völgyében, addig a hatvaniak kissé délebbre, Borsod megye legnyugatibb csücskében kapták meghódítandó birtokaikat.63 A nógrádi mírlivák közül huszonhárom év után elsőként Szinánnak (1567-1570) alakult hasonlóképpen a fizetése éppen a drinápolyi békét közvetlenül megelőző időpontban, 1567-ben. 260 000 akcsés összjövedelméből 63 022 akcse szerepelt ekkor becsült értéken.64 Ebben az esetben az előzmények is viszonylag jól adatolhatok, ezért szinte biztosan kijelenthető, hogy őt megelőzően a livában nem volt jellemző hódolatlan birtokok szandzsákbégeknek történő adományozása. Igaz, ezt elődeinek alacsony javadalmai sem indokolták.65 57 Krafft 284. fol. 160. 58 BOA Tapu 1044. fol. 11, 175-177. 59 Emecen, F. M. - §ahin, L: Osmanh Tasra i. m. 62. 60 Krafft 284. fol. 417. A nevezetes birtokok 1555-ben is még a salgói náhijében feküdtek. 61 Bayerle Gusztáv: A hatvani szandzsák adóösszeírása 1570-ből. (Hatvány Lajos Múzeum, Füzetek 14.) Hatvan 1998. 9. Az összeírás kiadása: Fekete L.: A hatvani szandzsák i. m. 62 1553 tavaszán Ferdinánd király megbízottja és Hadim Ali budai pasa tárgyaltak a béke feltételeiről, melyek között a magyar fél számára elfogadhatatlan kikötésként a törököknek javadalomként kiosztott hódoltsági területek végleges átengedése is szerepelt. 63 A hatvani szandzsák esetében pontosan ismert, hogy 1562-ben bégje már nem birtokolt hódolatlan településeket. BOA Tapu 345. Vö. Hegyi Klára - Fodor Pál: Sikertelen török adószedési kísérlet a királyi Magyarországon. Keletkutatás (1995 tavasz) 97-103. 64 A felsorolt birtokok között szerepel Bakabánya, Korpona és Garamszentkereszt, továbbá 9 falu és 2 puszta. Hegyi K: „Aranyásó szpáhik" i. m. 106. 65 1546: BOA Tapu 1044. fol. 175-177.; 1554: HHStA Krafft. 284. fol. 163-164.; 1559: BOA Tapu 329. fol. 61.; 1562: BOA Tapu 345. fol. 76. (MOL Filmtár 10662. tekercs); Velics Antal -Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek. I. 1543-1635. Bp. 1886. 134.