Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103
136 SZABÓ MÁRIA vezérőrnagy igyekezett megfelelni a rábízott feladatnak,157 ebben azonban Romanelli segítségére már nem számíthatott. A Holbannak írott levéllel és az augusztus első napjaiban tanúsított magatartásával az alezredes nemcsak ellentétbe került a románokkal, de le is szűkítette mozgásterét. Mombelli is, Cerruti is egyre többször panaszolta, hogy Romanelli a hivatalos olasz politikával ellentétes irányvonalat követ. Carlo Sforza helyettes külügyi államtitkár pedig már augusztus 29-én, a párizsi békekonferencia olasz delegációjának küldött rövid táviratában felvetette: a román-magyar uniót ellenző alezredest le kellene cserélni egy diplomatára.158 Saját katonai vezetőiknek küldött jelentéseiben, amelyek megfogalmazásában Romanelli nyilván szabadabb kezet kapott, Mombelli is kritikus hangon szól a románok kétszínű politikájáról, a mindenre — különösképpen a vasúti gördülőanyagra, mezőgazdasági gépekre, hadianyagokra és élelmiszerekre — kiterjedő, akadálytalan rekvirálásokról.159 A szövetséges hatalmak csak november közepére tudták elérni, hogy a román megszállók elhagyják Budapestet és a Duna vonala mögé vonuljanak vissza. Miután dunántúli helyőrségeiket október folyamán már visszavonták, november 14-én reggel 7 órától Budapestről is megkezdték a kivonulást. Horthy november 16-án vonult be a fővárosba, november 22-én megalakult a Huszár Károly vezette „koncentrációs kormány", amelyet már a párizsi békekonferencia is elismert. Egy esztendővel az első világháború befejezése és a fegyverszünet megkötése után, végre realizálódni látszottak a Magyarországgal tervezett béke megkötésének feltételei. A hazarendelés A sors iróniája, hogy két nappal a román csapatok kivonulása után Romanellinek is távoznia kellett Budapestről.160 Ebben több tényező is körejátszott. A két legmeghatározóbb a bécsi Olasz Fegyverszüneti Bizottság antantot kijátszó korrupciós botránya, és az ezt követő olasz kormányváltás, valamint a román „legmagasabb körök" ellenszenve volt, amit egyébként Cerruti és immár Mombelli is osztott. Az pedig, hogy Segre a védelmébe vette őt, csak olaj volt a tűzre, hiszen a bécsi Olasz Fegyverszüneti Bizottság nemrég még nagy tekintélyű parancsnoka maga is védekezésre kényszerült, miután Nitti és Tittoni június végétől vizsgála-157 Mombelli távirata a főparancsnokságnak (1919. augusztus 26.). AUSSME, E-8, 117/8. 53. sz. A budapesti amerikai és brit misszió kezdettől fogva összhangban működött, s a franciák és az olaszok románokhoz kötődő „ügyleteit" ugyanolyan rossz szemmel nézték. Somssich József külügyminiszter ismertette Bandholtz előtt Mombellinek az unióra vonatkozó kezdeményezését, s hozzátette, csak az angolszászokban bízik. L. Bandholtz: Napló... i. m. 83. Mombellinek azonban, úgy tűnik, Somssich azt állította, hogy Magyarország Olaszországgal és Romániával „intim viszonyban" van. L. Mombelli jelentése Tittoninak és Albriccinek (1919. október 6.). AUSSME, E-8, 117/9. 163. S. I. sz. 158 AUSSME, E-8, 117/9. 19.916. sz. 159 L. pl. Mombelli jelentése a római hadsereg-főparancsnokságnak (1919. augusztus 26.). AUSSME, E-8, 75/4. sz. A Romániába szállított magyar hadianyagokról és felszerelésekről pontos listát őriz az olasz katonai levéltár. 160 Az olasz katonai levéltár Romanelli-dossziéjának döntő részét a hazarendelésére vonatkozó iratok teszik ki. •
