Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Kerekes Dóra: Kémek Konstantinápolyban: a Habsburg információszerzés szervezete és működése a magyarországi visszafoglaló háborúk idején (1683-1699) V/1217
1232 KEREKES DÓRA 5-eiről azt is tudjuk, hogy a Szmirna-Livorno-Velence útvonalat követte. A következő kilenc levelet (1686. június 16., 20., 23., július 26., augusztus 1., 12., 23., szeptember 9., december 15.) mind Livornón keresztül küldték. Az 1688. március 8-ainál azt is megadták, hogy a Szmirna-Livorno útvonalon indították útnak a küldeményt „egy másik francia hajóval."67 A március 11-ei levelet is francia hajóval küldte a levelező, amely reggel indult volna, de — mivel a hajó várakozni volt kénytelen — este újabb sorokat adott át, így két március 11-ei rövid, de tartalmas levél maradt fenn.68 Ezt követően legközelebb az 1690. november 10-ei és az 1691. február 2-ai levelekről tudjuk, hogy Velencén keresztül érkeztek be. Az 1692-1693. évben kezdte Cleronome a havasalföldi útvonalat használni, így az 1692. április 3-ai, az 1693. május 25-ei, július 7-ei és július 18-ai levelek ebből az irányból érték el a bécsi udvart. A július 18-ai kapcsán arról is van információnk, és joggal feltételezzük, hogy a többi, Havasalföldön keresztül beküldött levélnél is hasonló volt a helyzet, hogy Matthia Cleronome Friedrich Veterani erdélyi császári parancsnoknak küldte tovább a jelentést, és ő juttatta el Bécsbe. Ezek azok a küldemények, amelyeknek útvonalát pontosan rekonstruálni tudtuk. Az időtényező Az információk értékét alapvetően meghatározta (és meghatározza ma is), mennyi idő alatt lehet hozzájuk jutni. A ma embere és kéme számára az információ megszerzése: harc az idővel. Felgyorsult világunkban a tőzsdei hírek percek alatt jutnak el Tokióból Londonba vagy Moszkvából New Yorkba. A kora újkorban ugyanakkor legalább olyan jelentősége volt annak, hogy egy-egy használható hírhez, információhoz ki, mikor jutott hozzá, mint ma. Az idő tényező fontosságára Fernand Braudel már az 1940-es években felhívta a történészek figyelmét. Braudel a Marino Sanuto naplóira támaszkodó Pierre Sardella adatai alapján állította össze azt a táblázatot, amelynek segítségével megállapítható, hogy a Bécs-Velence-Konstantinápoly útvonalon a küldeményeknek minimum 23, átlagosan 47, maximum pedig 113 napra volt szüksége ahhoz, hogy eljussanak a címzetthez.69 A levelek Velencébe, illetve Bécsbe érkezése természetesen télen hosszabb, nyáron rövidebb időt vett igénybe. Volt olyan, amely nyáron másfél hónap alatt a teljes utat megtette, a téli időszakban azonban ugyanez a távolság sokszor 60-90 napot vett igénybe. A 213 rendelkezésünkre álló levelet számítva összesen tizennégy olyan van, amelyekről pontosan tudjuk, mikor ért Bécsbe. Az 1685. február 25-én kelt levél első példánya április 15-én Velencén, másodpéldánya pedig egy nappal később Raguzán keresztül ért Bécsbe. Az 1685. augusztus 8-ai külde-67 „con un'altra nave Francese" ÖNB-HAN Cod. 6038. fol. 984.; ÖStA HHStA Handschriftensammlung Böhm 1020. Band. V fol. 50.; EFK Ms. II. 303. fol. 192r 68 „Mentre la nave non è partita ancora, gli dobbiamo scriver qualche cosa di più mentre ogni giorno adesso si sente qualche novità curiosa." ONB-HAN Cod. 6038. fol. 994.; ÖStA HHStA Handschriftensammlung Böhm 1020. Band V fol. 59.; EFK Ms. IL 303. fol. 193v 69 Fernand Braudel: A Földközi-tenger és a mediterrán világ II. Fülöp korában. I—III. Bp. 1996. II. 403. \
