Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Kerekes Dóra: Kémek Konstantinápolyban: a Habsburg információszerzés szervezete és működése a magyarországi visszafoglaló háborúk idején (1683-1699) V/1217
KÉMEK KONSTANTINÁPOLYBAN (1683-1699) 1223 nak, amikortól a Haditanácsnak a dezinformálás problémájával is szembe kell néznie. Ennek ellenére az 1630-as évek második felére egy viszonylag stabil szervezet jött létre, az első beszervezettek közül Grassi és Vlatchi maradtak csupán meg, a többi helyre előbb Giovanni Andrea Scogardit orvost, majd Hans Kaspar kereskedőt vették fel. A titkos levelezőknek szánt pénzt vagy futárok, vagy az éppen a szultáni fővárosba igyekvő internunciusok vitték magukkal. Minden levelezőt meghatározott fizetéssel vettek fel, és erről pontos, általában titkosított kimutatásokat vezettek.18 A titkos levelezés (geheime Korrespondenz) nem volt önálló intézmény. Szoros összefüggésben állt a Habsburgok oszmán diplomáciájának egyéb szerveivel, és illeszkedett a korábban kialakított struktúrákhoz. A Titkos Tanáccsal együttműködve a Haditanács koordinálta a császári udvar keleti politikáját (ekkor még csak az oszmánt, de később ide tartozott az orosz is), így nemcsak a hivatalos diplomáciát, de szakhivatalként az információszerzést és a kémkedést is. Önállóvá akkor vált, amikor a 17. század végi háborúkban nem volt állandó követ Konstantinápolyban, így az ő összes addigi feladatát is a kémeknek kellett elvégezni. A témái kutatói, Karl von Peez és Hiller István úgy vélték,19 hogy a 17. század második felében a titkos levelezés, többszöri zökkenőkkel ugyan, de folyamatosan működött, konkrét bizonyítékaik ugyanakkor erről nem voltak. A bécsi levéltárak forrásanyagát tanulmányozva azonban szépen kirajzolódik számunkra, hogy az 1640-es évek második felétől a levelezés hatékonysága egyre csökkent, majd 1655-ben mély krízisbe került, amelyet azonban sikerült elhárítani. A Buda és Konstantinápoly közötti szakaszon a levelezés így — átmenetileg — helyreállt, a rendszer a nehézségek ellenére valóban továbbműködött, a régiek helyére új embereket, új csoportokat szerveztek be. III. Ferdinánd császár 1655-ben úgy vélte, hogy minden körülmények között szükség van a levelezők fizetésére, hiszen megbízható és friss információk csak így érkezhetnek a Hofburgba.20 Emiatt utasítást adott arra, hogy a levelezőknek, illetve a levelek továbbítóinak is — különleges kiadásaikat fedezendő — mindig adjanak extra spesát, ettől ugyanis a rendszer pontosabb és megbízhatóbb működését remélte.21 Az 1656-ban Budára utazó rendkívüli követ, Peter Franz Hoffmann von Ankerskron, akárcsak 1628-ban Senftenau, azt a megbízatást is kapta, hogy az ottani levelezővel találkozzon, győződjön meg arról, hűen szolgálja-e a császárt, amennyiben pedig nem, vagy hiányt lát a levelezés terén, szervezzen be új embert.22 18 „welche abrechnung wegen benonnung des Panioti und der correspondenz in ziffer wirdt zusezen sein" ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv, Hofkammerarchiv (a továbbiakban FHKA HKA), Reichsakten (RA) Fasz. 187/B fol. 762r (1663. január 21.) 19 Karl von Peez: Die kleineren Angestellten Kaiser Leopolds I. in der Türkei. Archiv für Österreichische Geschichte 105. (1916) 213-227.; Hiller L: A „Titkos Levelezők" i. m. 213-214.; Hiller István: A Habsburg információhálózat kiépítése és működése az Oszmán Birodalomban. In: Információáramlás a magyar és a török végvári rendszerben. Szerk. Petercsák Tivadar-Berecz Mátyás. (Studia Agriensia 20.) Eger 1999. 157-169. 20 ÖStA FHKA HKA RA Fasz. 187/A fol. 30r (1655. január 28.) 21 Uo. fol. 31r (1656. május 16.) 22 Uo. fol. 186r (1656. december 5.)
