Századok – 2007
KÖZLEMÉNYEK - Kerekes Dóra: Kémek Konstantinápolyban: a Habsburg információszerzés szervezete és működése a magyarországi visszafoglaló háborúk idején (1683-1699) V/1217
1220 KEREKES DÓRA A Habsburg ágensnek azonban korántsem volt egyszerű dolga. Jelenlétét a konstantinápolyi európai követségek egyáltalán nem kívánták, sőt a velenceiek (akik 1282-től rendelkeztek képviselettel Bizáncban), a franciák (1536) és az angolok (1582) inkább vetélytársat, mintsem lehetséges szövetségest látták benne. Ráadásul az előbb említett három hatalom már olyan előnyökre tett szert Starzerral szemben, amelyek a Habsburg rezidens számára nehezen behozhatónak bizonyultak. Politikai helyismerettel, folyamatosan működő kapcsolatrendszerrel és objektív érdekviszonyokkal rendelkeztek. Ebbe a körbe pedig Starzer nem tudott bekerülni. Tanúi lehetünk egyfajta politikai elszigeteltségének. Nem sokkal Starzer megérkezése után az Egyesült Tartományok első képviselője, Cornelis de Hága is megjelent Konstantinápolyban (1612).9 Neki ugyanolyan nehézségekkel kellett szembenéznie, mint Starzernak, mégsem alakulhatott ki közös érdekeken alapuló szövetség a két „újonc" között. Starzer és Hága politikai érdekei ugyanis homlokegyenest ellenkeztek, és a holland rezidens az idők folyamán a Habsburg portai megbízott talán legfőbb ellenfelévé vált. Ebben a korban, az európai diplomáciában már egyértelműen kialakult a követi hierarchia. Ennek legmagasabb fokán az ambasciatore állt. Konstantinápolyban ezt az előkelő rangot ekkor még csak a velencei, a francia és az angol követ bírták. Az ambasciatorét követte a residente, amely rangot Cornelis de Hága, majd Starzer utódai is megkaptak. Starzer azonban még csak a hierarchia legalacsonyabb fokán álló agente rangját nyerte el.10 A Titkos Tanács és az Udvari Haditanács tagjai és főbb tisztviselői ugyanakkor felismerték, mekkora szükség van arra, hogy az állandó követ vezetésével jól működő hírszerző hálózattal rendelkezzenek az ellenséges területen. A 17. század húszas éveinek végéig azonban nem volt lehetőségük ennek kiépítésére. Megakadályozta az udvart ebben a folyamatos hadiállapot, valamint az, hogy az Oszmán Birodalomban és a szerájban semmi sem úgy működött, mint egy európai fejedelmi udvarban, így mindaddig kevés ismerettel és tapasztalattal rendelkeztek ezen a területen. A hosszú török háborút követően bő másfél évtizeddel, 1623-ban a bécsi udvar útnak indította Konstantinápolyba Johann Jakob Kurz von Senftenaut, aki alkalmi követségén túl azt a feladatot kapta, hogy útja során Budán, Belgrádban, Szófiában és Konstantinápolyban olyan megbízható embereket keressen, akik hajlandók — megfelelő fizetség ellenében — Bécsnek híreket szolgáltatni. Az első, írásos formában is fennmaradt megállapodást a Haditanács megbízottja, Johann (Hans) Ludwig Freiherr von Kuefstein11 kötötte Francesco 9 Anton Emstberger: Europas Widerstand gegen Hollands erste Gesandtschaft bei der Pforte (1612). In: Sitzungsberichte der Bayerischen Akademie der Wissenscahften, Phil.-hist. Klasse 1956.; A. H. de Groot: The Ottoman Empire and the Dutch Republic. A History of the Earliest Diplomatic Relations 1610-1630. Leiden-Istanbul 1978. 10 Hiller István: A „Titkos Levelezők" intézménye. In: R. Várkonyi Ágnes Emlékkönyv. Szerk. Tusor Péter. Bp. 1998. 205. 11 Johann Ludwig Freiherr von Kuefstein (1587-1657. szeptember 26.), IL és III. Ferdinánd uralkodása idején kamarás és tanácsos volt. 1634-ben őt és családját a birodalmi grófi címre emelte az uralkodó. 1628 és 1629 között Konstantinápolyban járt császári rendkívüli követként. Erről a misszióról bővebben 1. Kari Teply: Die kaiserliche Großbotschaft an Sultan Murad TV. im Jahre 1628. Des Freiherrn Hans Ludwig von Kuefsteins Fahrt zur Hohen Pforte. Wien é. n.
