Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Szabó Mária: Magyar-olasz kapcsolatok az első világháború után. Guidó Romanelli magyarországi küldetése (1919. május-november) I/103

122 SZABÓ MARIA „A Külügyi Népbiztos Úrnak. Budapest. Kapitányom az Önnel folytatott beszélgetésről azzal a benyomással távo­zott, hogy Ön folytatni szándékozik a meghiúsult felkelés legerőszakosabb mó­don történő megtorlását. Mint az olasz katonai misszió vezetője, kormányomnak és a szövetséges és társult hatalmaknak itteni egyedüli képviselője, értesítem Önt, hogy nem ma­radhatok közömbös ilyen erőszakoskodásokkal szemben. Ennél fogva hangsúlyozni kívánom kormányával szemben, hogy az utóbbi események folytán kezeik közé esett túszok és politikai foglyok élete kivétel nélkül tiszteletben tartassék, még azoké is, kik fegyverrel kezükben estek keze­ik közé. Oly emberek ezek, kik oly eszmékért harcoltak, amelyek különböznek azon eszméktől, melyek az Ön kormányát vezérlik. Az igazság megköveteli, hogy oly bánásmódban részesüljenek, mint aminőt a genfi egyezmény a hadi­foglyok részére előír. Ebben a tekintetben figyelmeztetem Önt és egész kormányát, hogy min­den esetleges erőszakoskodásért egyenként és egyetemlegesen felelősségre vo­natnak. A budapesti olasz delegáció vezetője, Guido Romanelli alezredes" A jegyzéket a délelőtt folyamán, az említett Henssler kapitány kézbesítette. Néhány órával később megérkezett a válaszjegyzék is: „G. Romanelli Ezredes Úrnak, az Olasz Misszió vezetőjének. Budapest. A Magyar Tanácsköztársaság kormánya visszautasít minden fenyegetést, és tiltakozik az ellen, hogy felelőssé tegyék olyan eseményekért, amelyek tisz­tán Magyarország belügyét képezik. Méltatlankodva utasítom tehát vissza al­ezredes úr fenyegetéseit. Emlékeztetem alezredes urat arra, hogy sem Mün­chenben, sem Rigában, sem Ukrajna és Finnország különböző városaiban a szö­vetséges és társult hatalmak nevében senki sem emelte fel szavát, hogy tilta­kozzék valóban ártatlan emberek legyilkolása ellen... A Magyar Tanácsköztársa­ság kormánya akkor is, ha hatalmát a legszélsőbb szigorral érezteti, mindig hu­mánusabb lesz azoknál a kormányoknál, amelyek az emberiségre a háború bor­zalmait hozták, kik blokádjuk által asszonyokat és gyermekeket éhhalálnak tesznek ki és fegyvertelen tömegekre lövetnek, melyek pedig csak az elnyoma­tás és kizsákmányolás ellen tiltakoznak. Végül nem hiszem, hogy kormánya felfogásának megfelelne az az elv, mi­szerint ellenforradalmi banditákkal szemben a genfi egyezményt kelljen alkal­mazni és ily módon ezeknek újból lehetővé tenni azt, hogy ismét pogromot és asszonyok és gyermekek elleni újabb támadást indítsanak. Olaszországnak a Magyar Tanácsköztársasággal szemben tanúsított barát­ságos viselkedése nem engedi meg azt a feltevést, hogy Olaszország hadviselő fél­nek ismerne el olyan bandákat, amelyek az ellenforradalom dicsőségére asszonyo­kat és gyermekeket akarnak megölni, a zsidókat pedig lemészárolni. A Tanácsköz­társaság kormánya és igazságügyi szervei saját törvényeik szerint járnak el, és til­takoznak az ország belügyeibe való mindennemű beavatkozás ellen. Budapest, 1919. június 26. Kun Béla s.k. külügyi népbiztos"

Next

/
Oldalképek
Tartalom