Századok – 2007

KÖZLEMÉNYEK - Bariska István: III. Frigyes gyámsági kormányzása és Nyugat-Magyarország V/1153

III. FRIGYES GYÁMSÁGI KORMÁNYZÁSA ÉS NYUGAT-MAGYARORSZÁG 1181 vitt bele a határokon kívül megvívandó török háborúkba, minden ilyen akció erőn felüli volt. Az 1443-1448 között alkalmazott, törökellenes magyar támadó stratégiának ekkor még nem lehetett tudni a végét. Bizonyos azonban, hogy az országegyesítési kísérletek és a törökök elleni hadjáratok együtt végképp kimerítették az ország lehetőségeit. Amíg Hunyadi Bécsújhely ellen indult, Hainburg környékét Garai László emberei dúlták. Újabb betöréseit Frigyes úgy akarta megakadályozni, hogy az éppen Bécsújhelyen tárgyaló Garait lefogatta.141 A kudarc így borítékolható volt, hiszen Hunyadi éppúgy elakadt Bécsújhely ostrománál, miként Rozgonyi Reinhold Bécs előtt. Azaz a várak bevétele nélkül nem sikerülhetett a terület birtokbavétele sem. VI. Albert fent leírt, nyugat-magyarországi birtokairól azonban külön is szólni kell. Az ugyanis felettébb érdekes, hogy az 1447. június l-jén Regedén aláírt fegyverszüneti egyezménybe mind a fegyverrel elfoglalt, mind pedig a zálogolt várakat, helységeket és birtokokat felsorolták: „Iprimis, quod ipse dominus Romanorum rex, praefatusque dux Albertus fráter eiusdem et sui infrascripti castra in regno Hungarie consistentia, que titulo pignoris aut manu armata, seu alias in eorum potestatem devenere vel ipsis obligata existunt, sciliczet Sopronium, Kewzeg, Rohoncz, Zalonok, Porostyan, Dewen, Kaczenstain, Pawngartn cum eorum attinentis et infranominatis castris, que in potestate predicti ducis Alberti existunt, sciliczet Frathno, Ksymarthon, Kabold, Lanndse et Bela volgaliter nuncupata cum pertinenciis eorumdem, nee non bonis fructibus redditibus et proventibus que ad castra Zarwkew, Owar et Rakos spectavere ex nunc in antea usque ad decissionem causarum et differentiarum inter memoratum dominum regem Romanorum, ac prefatum regnum Hungarie, ac inhabitatores et incolas ipsius subortarum modis infrasciptis fiendam..."142 A béketárgyaláson tehát árukapcsolás történt. A szövegben ugyanis mind Frigyes, mind pedig VI. Albert szerzeményeit (ez utóbbi esetben Fraknót, Kismartont, Kaboldot, Lándzsért és Bélát) belefoglalták az egyezménybe, amelyet IV Frigyes német-római király, továbbá Ausztria, Stájerország, Karintia és Krajna hercege, továbbá Tirol grófja, valamint a regedéi tárgyalások hivatalos magyar küldöttségének tagjai, így Szécsi Dénes esztergomi érsek, Héderváry Lőrinc nádor, Újlaki Miklós erdélyi vajda, Pálóczi László országbíró, Garai László macsói bán, Ország Mihály főkincstartó és Szécsi Tamás Komárom vármegye ispánja mint meghatalmazottak kötöttek. Frigyes elfogadta, hogy testvéröccse nyugat-magyarországi szerzeményei is a traktátus részévé váljanak. Azaz a Habsburg-kézre került nyugat-magyarországi birtokok itt képeztek először egységes csomagot a magyarokkal történő tárgyalások során. Ez a magyar félnek is érdekében állt, hiszen végre tárgysorozatba vehették a Habsburgok által megszállt vagy megvásárolt Nyugat-Magyarországot. Frigyes ugyanakkor lényegében a maga hatáskörébe vonta a nyugat-magyarországi várakról szól tárgyalásokat, azaz öccsét, VI. Albertet Regedén szimbolikusan „kisajátította". A két évre szóló fegyverszüneti egyezmény 141 Haller-Reiffenstein, B.: Kaiser Friedrich III. und Andreas Baumkircher i. m. 66. 142 Chmel, J.: Materialien i. m. Bd. 1. 238.: Nr. 102.